Az élet az optimizmus szemüvegén át
tettem fel a kérdést, mert engem vonz. Évszaktól függetlenül, ha igazán elemi kikapcsolódásra vágyom, víz felé visz a lábam. Szeretem hallgatni a forrás csobogását, a patak sodrát nézni, még a nagy Duna is elbűvöl, de igazán az állóvizek vonzanak. A helyi csónakázótó is csodaszép, de már alig várom, hogy a kedvenc rohonci tó partján üldögéljek vagy a Balaton összes színét, illatát magamba építsem.
Az elmúlt hónapok, évek minden zaklatottságuk ellenére nekem rengeteget adtak. Belső békét, iránymutatást és nem utolsósorban lehetőséget arra, ami igazán fontos nekem. Itthon töltött minőségi időt, türelemmel, komótosan készített igazi ételeket, nagy beszélgetéseket, csendes ünnepeket. A család és a növényeim mellett a házi kenyereim adták a legtöbb örömet, és minden egyes alkalommal hatalmas büszkeséggel szegem meg a soron következő veknit a közös asztalnál.
Ugyan már három éve kovászolok és sütök, de november óta szintet léptem: a kenyereim sokkal élvezhetőbbek egy kovászos kenyér workshopnak köszönhetően. A tanfolyam első 5 percétől a kenyereknél is jobban érdekelt a foglalkozásvezető. A fiatal, energikus lány már a sokadik volt az általam ismert pályaelhagyó építőmérnökök sorában. Kíváncsi lettem a történetére, és interjút kértem tőle. Horváth Flóra, a Fecskefészek Gasztroműhely tulajdonosa a beszélgetőtársam.
Nemrégiben láttam az Egy fecske csinált nyarat című francia filmet, melyben egy párizsi informatikus megelégelve a nagyvárosi életet gazdálkodó lesz és a francia Alpokba költözik egy tanyára, hogy kecskéket neveljen, sajtot készítsen és vendégházat üzemeltessen. Meg voltam arról győződve, hogy a film ihletett meg a műhely névadásakor, de kiderült, te még nem is láttad a mozit. Honnan hát a Fecskefészek neve?
Számomra a fecske a gyerekkort, a falusi életvitelt, a hagyományainkat, gyökereinket szimbolizálja, így egybeolvad mindazzal, ami a műhelyt életre keltette. Köztudott, hogy a fecskék állománycsökkenése évek óta folyamatos, ami a felgyorsult, „modern” életvitelünk egyik következménye. Az én Fecskefészkem ezt hivatott „visszafordítani” azzal, hogy a gasztronómián keresztül nyit kaput az értékőrzésre.
Pontosan két nap múlva, február 15-én kell véglegesíteni a felsőoktatási felvételi jelentkezéseket. Bizonyára vannak még olyanok, akik az utolsó percekben is hezitálnak, taktikáznak, elmeznek, statisztikákat böngésznek. Talán olyanok is vannak, akik még azt sem tudják bizonyosan, hogy merjenek-e jelentkezni? S a igen, hová? Mi a jó szakma, a menő egyetem, a legelismertebb vagy akár a legkönnyebben teljesíthető szak? Kőhalmi Zoltán remek estje inspirálta a címet, az elmúlt 2 napom pedig a témát.
A fenti kérdésekből csak egyre tudom a választ: próbáld meg, hisz veszteni valód igazán nincs! A jelentkezés maximum 6 helyre teljesen ingyenes, és egy kis odafigyeléssel és ügyfélkapu-fiókkal 10 perc alatt megoldható a felvi.hu-n. Az alábbi tanácsok pedig abból a célból íródtak, hogy segítséget nyújtson, ahol arra szükség van. Egy többszörös pályamódosító, egy bölcsészből lett mérnök, és egy leendő tanuló tanácsai a rajtvonalnál állóknak, azaz tulajdonképp majdnem mindenkinek. Tanulni sosem késő!
Akik hozzám közel állnak, tudják azt, hogy az anyatermészettel való kapcsolatom eleven és élő. Ha tehetem, minden héten felkeresem szívbéli templomomat, az erdőt. Gyakran sétálok réteken, patakparton, hegyen-völgyön, s ha valami igazán nyomja a szívemet, a tópart enyhítheti csak a fájdalmat. A víztükör szemlélése, legyen bár széllel borzalt vagy tükörsima, mindig megnyugvással tölt el. Semmi sem tud olyan teljessé tenni, mint egy kiadós séta a természetben, s rögtön utána egy jó beszélgetés finom falatok mellett.
Ez az én arany hármasom nehéz időkre, s talán ezért sem viselt meg cseppet sem az úgynevezett karanténidőszak. Gyakorlatilag ugyanúgy teltek a hétvégéim, mint addig, azt csináltam, amit szerettem és a társaságra sem lehetett panasz. Tudom, sokan épp ebben az időben találtak vissza a természetjáráshoz. Nagy örömmel láttam, ahogy megtelnek az addig gyér forgalmú ösvények, túrautak, népesek lesznek parkolók, tisztások, kilátók a közelben. Az még nagyobb öröm, hogy néhányan „úgy maradtak” és elindultak a természetközelibb élet útján. Nekik és a még hezitálóknak szólnak leginkább a tippjeim, az én kis 12 pontom a természetes(ebb) életért.
Csempeszkopács alig 300 lelkes település, de román kori templomáról, a középkori vásárról már régóta ismert a környékbeliek számára, 2020 óta pedig a megye első kisüzemi sörfőzdéje is térképre helyezi a falut. Egy lelkes, helyi és helybeli kötődésű fiatalokból álló csoport vágott bele néhány hónappal ezelőtt a sörfőzésbe, így született meg a Krenner Brewery.
Amikor valaki a saját nevét adja a márkájának, az a minőség egy jó mércéje is szerintem. Krenner Balázs sörmester mesélt nekem a sörökről, az idáig tartó útról és a távlati terveikről a sörfőzdében.
Az egyik ikon, akivel nagy szerencsémre találkozhattam is. A rendezőnő ereje, csodás gondolkodásmódja, tiszta tekintete teljesen levett a lábamról. Néhány szót válthattam is vele, azt hiszem az arcomra van írva, mennyire boldoggá tett a lehetőség.
Emlékszem, hogy a kőszegi filmvetítésre teljesen véletlenül pottyantam be (hello, nem létező véletlenek). A szabadság napja volt, május kilencedike- az egyik legkedvesebb napom az évben, és úton hazafelé bukkantam rá az Aurora Borealis vetítését hirdető plakátra.
Minden télen újra és újra elvarázsol a Balaton. Nekem akkor a legszebb, amikor alig-alig csábít valakit utazásra a hideg, ködös, szürke idő. Úgy érzem, az oly népszerűtlen hetekben egy titkos arcát láthatom a tájnak, és ez vonz évről-évre a tópartra, és mindig rejt valami ritka kincset is számomra egy-egy téli látogatás. Három évvel ezelőtt, egy ködös, misztikus ámde nagyon hideg januári napon épp Balatonfüreden sétáltunk. Kis melegedő gyanánt a Vaszary Galériába tértünk be, ahol épp egy Zoób Kati-Lesznai Anna tárlat volt.
Röviden a kérdésre azt a választ tudom adni, mint az anekdota szerint Popper Péter Lurkó kutyája: „Az attól függ.” De tudom, szerettek olvasni, úgyhogy készültem egy hosszabb válasszal is.
A munkaidőm jelentős részében hivatásos problémamegoldóként feltétlen híve vagyok a tervezésnek. Magánemberként is én vagyok a megrögzött tervező. A listás lány, akinek néha még a listáiról is van egy listája. Ugyanakkor mindkét terepen találkoztam már olyan helyzettel, amikor nem tudtam őszintén kimondani az igent a válaszra.
Menetközben szó estik a tervezés lehetséges csapdáiról is, de kezdjük azzal, miért jó dolog tervezni?
Személyes női ikonjaimat bemutató sorozatom a világhíres színésznővel folytatódik. Számomra sokat adtak a filmművészet fontos darabjai, és ha csak egy színészt lehetne kiemelnem a rengeteg film szereplői közül, bizonyosan Meryl Streep volna, de mindenképp ő az első ebben a sorban.
Téli hajnal, kellemesen enyhe reggel, a napkelte szinte giccsesen rózsaszínre színezi a Fő tér színes házait. Az ablakok ékszerként világítanak az ébredő városban, nyoma sincs itt a januári szürkeségnek. Kissé feljebb, a Várkörön egy hölgy megáll egy üzlet kirakatában, olvassa az épp aktuális idézetet, elmosolyodik, és le is fényképezi a kedves útravalónak szánt sorokat.
Aki járt már Kőszeg belvárosában, nagy eséllyel megfordult a helyi csokoládéboltban is, amely elsősorban csokoládéremekekkel, de emellett finom kávéval, frissítőkkel és helyi kötődésű különlegességekkel várja a betérőket, a járókelőket pedig igényes kirakatával, rajta a rendszeresen megújuló idézettel gazdagítja. A 2021-ben az Év Boltja díjat elnyert üzlet vezetőjével, Gyenes Zsuzsannával beszélgettem. Pillantsatok be velem a Csokiszeg kulisszái mögé!