16. Az idei tavaszról és az új reményről
A héten Föld Napja volt, az egyik legkedvesebb ünnepem. Ünnepelem, hogy ilyen csuda világban élhetek, döntéseimmel hozzájárulhatok, legyen jobb hely ez a kis kedves, esendő bolygó.
Nem gondolom azt, hogy olyan sokat tudnék tenni egy esetleges klímakatasztrófa ellen. Sőt valószínűleg most botránkoztatok meg sokakat: szerintem nem lesz klímakatasztrófa, vagy ha mégis bekövetkezne, nem az embernek lesz köszönhető, akármilyen kártékony kis állatok is vagyunk.
Részemről annyit: ha már ide születtem, akkor itt a Földön, Magyarországon, Vas megyében, helyben kell tennem a legjobbat, ami épp tőlem telik. Bébi léptekkel haladok előre a környezettudatosság sűrűjében, mindig csak annyira, hogy épp egy picikét legyen kényelmetlen, de betartható az adott vállalásom.