Képzeljétek, új hobbim van. Néhány hete rajzolni tanulok. S nemcsak rajzolni tanulok, de legalább ilyen fontos, hogy a rajzolással magamat is tanulom. Van egy rakás okom arra, miért a rajzolásra szánom a szabadidőm egy szeletét? A három legfontosabb a következő:
Elsősorban kikapcsolódás és kötetlen randevú önmagammal. Nagyon jólesik valami olyasmit csinálni, ami nem tartozik a feladataim közé, amit nem kér számon senki, pusztán saját kedvemre tehetem.
Főiskolán évekig jártam grafikára, ahol kedd esténként egy nagyon szabad alkotói légkörben egy új oldalamról mutatkozhattam be, magamnak is. Én, aki különösebben nem ügyes a szabadkézi rajzban, és nem is bátorított a rajztudásommal senki (ellenben kaptam lehangoló kommenteket a tanáraimtól), egyszer csak megtanultam, nem csak a “szép rajz” az érvényes, sőt. A rajz, az ábrázolás egy önkifejezési forma, ahol a papírra, fára vagy linóleumra vetett alakzatok egy olyan rétegeinkből bújnak elő, ami más formában talán örökre rejtve marad. Az utóbbi időben az önismeret egy olyan szakaszába értem, ahol nagyon jól jön minden segédlet a rejtett kincseim, tartalékaim, nyűgjeim előcsalogatásában és megszelídítésében. A rajz közelebb visz a szerethető önmagamhoz.
Másodsorban határfeszegetés, erő- és türelempróba számomra. Tavaly egy képzésen egy kollégám rajztudásával példálóztam. Valóban isteni tehetség a fiatalember. Tudom, nyomába sem érek, nem is fogok sosem, de nem is ez a célom. Viszont valahogy ez az ártatlan kis példa belevette magát a fejembe, és rájöttem, nem véletlenül. Nekem a rajzolással, alkotással dolgom van, nézzük meg, mit sikerül egymásból kihoznunk? Nagyon is meg akarom haladni a jelenlegi tudásomat, és kész vagyok tenni az ügy érdekében. Türelemfejlesztő játék ez, hiszen elsőre ritkán kanyarodik úgy a vonal a papíron, mint a fejemben, kétszer, négyszer, huszonhétszer is neki kell ülni, ha úgy adódik. Mivel nem vagyok a türelem bajnoka, nagyon remélem, hogy jellemfejlesztő hatása is lesz a hétvégi rajzgyakorlatoknak.
Harmadjára pedig terápia. Két éve már, hogy a jobb kezemben egy ciszta fejlődött, amit műteni kellett. A műtét előtt is kifejezetten gyenge, remegésre hajlamos és nem túl agilis kezem még sutább lett. Gyakran fáj, görcsös, a hosszas gépelést, alapvető irodai miegyebet nem viseli könnyen, és hamarabb is fárad. Ezt elégeltem meg, és a rajzolás kellőképp kíméletes és élvezetes gyógymód véleményem szerint. Hogy mennyire működőképes, azt pár hónap múlva tudom csak eldönteni, de ezer százalék, hogy a fekvőtámaszoknál vagy a gumigyűrű-nyomiszkolásnál jóval jobban esik testnek és léleknek.
Ha neked is vannak nosztalgikus érzéseid, ha a rajzolás szóba kerül, csatlakozz hozzám, hisz bizonyított tény, hogy a saját élményeim mellett legalább ötféleképpen profitálhatsz a rajzolásra fordított időből a tudósok szerint is. Ezeket gyűjtöttem csokorba:
Stresszcsökkentés és relaxáció
A rajzolás kiváló módszer arra, hogy kicsit kiszakadjunk a mindennapi rohanásból és stressz szorításából. Képzeld el, hogy hazaérsz egy hosszú nap után, és mielőtt fejest ugranál az otthoni teendők tengerébe, 15 percet önmagadra fordítasz. Lerúgod a cipődet, kényelmesen elhelyezkedsz egy székben, vagy fotelban, és a kedvenc füzetedbe rajzolgatsz szabadon. Ahogy elmerülsz a rajzolásban, egyszer csak azon kapod magad, hogy a napi nyűgök egy kis időre eltűntek, csakis a papíron megjelenő vonalak, színek és formák foglalkoztatnak. Legyen bármilyen kis idő, az irányított figyelem segít kiszakadni a napi mókuskerékből, üdítőleg hat elmédre és feltölt energiával. Ezerszer jobban, mint a posztok és videók görgetése.
Kreativitás fejlesztése és neuroplaszticitás
Ahogy a gyermekkori, a felnőttkori rajzolás is stimulálja a kreatív gondolkodást. Amikor egy üres papírlap előtt ülsz, és elkezdesz rajzolni, az agyad új kapcsolatokat alakít ki a vizuális információk feldolgozásában és kreatív megoldásokat keres az adott feladatra. Ezáltal az agyad egyre rugalmasabban működik és könnyebben alkalmazkodik új helyzetekhez és kihívásokhoz.
Nagyon ajánlom, hogy ha egy komplex probléma foglalkoztat, szánj egy kis időt, hogy lerajzold a problémát. Nemcsak egy új perspektívából láthatod, de amíg vonalakkal, ábrákkal népesíted be az üres papírlapot, az agyad is hatékonyabb működésbe kapcsol. Lehet, hogy egy kis karikatúra hozza a legjobb megoldást?
Kognitív előnyök
A rajzolás során számos kognitív képességet fejleszthetsz. Például, amikor megpróbálsz lemásolni egy tárgyat vagy arcot, a figyelmed és koncentrációd javul, mivel részletesen meg kell figyelned az apró részleteket. Emellett a térbeli gondolkodás is fejlődik, amikor egy háromdimenziós tárgyat próbálsz két dimenzióban megjeleníteni a papíron. Javul a szem-kéz koordinációd és a vizuális emlékezőtehetséged is a rajzolástól. Utóbbi két dolog kiválóan hasznosítható vezetés közben, ennek különösen azért örülök, mert (újra)kezdő sofőrként igyekszem minden alkalmat megragadni a fejlődésre. Hogy épp a rajz az egyik legjobb támogató ebben, magam is meglepődtem, de működik.
Önkifejezés és önbizalom
A rajzolás lehetőséget ad arra, hogy kifejezd önmagad és az érzéseidet. Például, ha egy nehéz időszakon mész keresztül, rajzolással könnyebben kifejezheted a belső világodat, ami segíthet abban, hogy megértőbb legyél magaddal szemben és megtaláld a saját egyensúlyodat.
Emellett, ahogy fejlődsz a rajzolásban (és ha kitartóan gyakorolsz, bizonyos a fejlődés!), növekszik az önbizalmad és önértékelésed, mert látod, hogy képes vagy új dolgokat tanulni. Bizony, az agyunknak nem jár le olyan gyorsan a szavatossága, mint gondolnánk, és felnőtt- vagy épp idős korban is képesek vagyunk a fejlődésre.
Szociális kapcsolatok és közösségépítés
A rajzolás lehetőséget ad arra, hogy másokkal is megosszuk a kreatív ötleteinket és tapasztalatainkat. Például, ha csatlakozol egy rajzolós közösségbe, legyen az online csoport vagy a helyi művelődési ház tanfolyama, új, hasonló érdeklődésű embereket ismerhetsz meg. Én például a főiskolai csoport óta nem jártam offline közegbe, de a karantén ideje alatt cuki állatokat rajzoltam Meilinger Zita útmutatásai alapján, és nagyon élveztem. Most is több alkotót követek a social médiában, és a posztok alatt sokszor rendkívül pozitív gondolatváltások formálódnak. Ez, ha nem is valós közösségi élet, üde színfoltjai a mindennapjaimnak. Sőt, ahogy egy-egy kis szösszenetet megosztok, a meglévő barátaim, kollégáim, ismerőseim is megosztják a saját alkotással kapcsolatos érzéseiket, gondolataikat. Értékes kapcsolódási pont lehet bármi, miért a rajz lenne a kivétel? Gyakoroljunk!
Ugye, mire idáig jutottál az olvasásban, meggyőztelek, hogy érdemes a rajzolással, firkálással, skicceléssel vagy épp a festéssel egy próbát tenni? Nincs mit veszítened. Próbáld ki, és oszd meg az élményeidet, nagyon kíváncsi vagyok a te történetedre, tapasztalatodra!
