Articles from április 2021

16. Az idei tavaszról és az új reményről

seed

A héten Föld Napja volt, az egyik legkedvesebb ünnepem. Ünnepelem, hogy ilyen csuda világban élhetek, döntéseimmel hozzájárulhatok, legyen jobb hely ez a kis kedves, esendő bolygó.

Nem gondolom azt, hogy olyan sokat tudnék tenni egy esetleges klímakatasztrófa ellen. Sőt valószínűleg most botránkoztatok meg sokakat: szerintem nem lesz klímakatasztrófa, vagy ha mégis bekövetkezne, nem az embernek lesz köszönhető, akármilyen kártékony kis állatok is vagyunk.

Részemről annyit: ha már ide születtem, akkor itt a Földön, Magyarországon, Vas megyében, helyben kell tennem a legjobbat, ami épp tőlem telik. Bébi léptekkel haladok előre a környezettudatosság sűrűjében, mindig csak annyira, hogy épp egy picikét legyen kényelmetlen, de betartható az adott vállalásom.

Tovább…

15. A kétkezi tevékenységről és a hasznosság öröméről

Szoktatok gyerekkorotokban segíteni a szüleiteknek? Volt esetleg apukátoknak, nagypapátoknak műhelye? Szerettétek a technikaórákat? Amikor ti jártatok általános iskolába, mi mindent csináltatok ezeken az alkotós alkalmakon? A tanárotok szerette a tantárgyát vagy gépiesen nyomta le az órákat?

Nekem meggyőződésem, hogy ezek az első találkozások a munkával, a semmiből valamit alkotással életre szóló élmények. Aki találkozott valaha egy lelkes ezermesterrel, egy jó pedagógussal, biztosan nagyobb bátorsággal áll neki kisebb kétkezi feladatoknak felnőttként.

Tovább…

14. A Költészet napjáról

Rügyremény

Elhoztam nektek ez alkalomból egyik kedvenc tavaszi versemet. Mint a legtöbb választás, ez is nehéz volt, de végre is idén tavasszal úgy érzem, reményre van a legnagyobb szükségünk. A vers élni segít.

Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez

Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,
és közben milyen nagyra nőttetek!
hüvelyknyire!… Kilombosodtatok
és ezer könnyű és friss fodrotok
halványzöld lángként repdesi körül
a gallyakat és táncol és örül.

Tovább…

Nóri

Nóri 35 éves. Budapesten él, pénzügyes egy multicégnél, fiatal, független nő. Több, mint egy éve távmunkában dolgozik, mint oly sokan az országban.

A lipótvárosi garzon telis-teli burjánzó szobanövényekkel, ápolásuk adja a napi rutin legjobb részét. Ha öntözi, portalanítja, tápoldatozza vagy csak szemével simogatja a növényeit, mintha visszalépne gyerekkorába, a nagymama virágos teraszára. Mennyire szeretett ott pihenni az ízletes ebédek után vagy az iskolából megérkezve. Szerencsére a lezárások alatt a futárszolgálatok mindenről gondoskodtak, még a legújabb növények is kartondobozban érkeztek új otthonukba. Mit szólna ehhez Nagyi? mosolyodott el, majd el is szomorodott, mikor arra gondolt, hogy már nem szól semmit…

Tovább…

13. Viharról, szélcsendről és feltámadás-vágyról

Napok óta dúdolom magamban a Quimby egyik régi slágerét.

Sokszor van úgy, hogy egy-egy dal vagy vers fejezi ki legjobban a gondolataimat, de ilyen dallamtapadás ritkán esik meg velem. A hét közepe óta kapaszkodom a dalszövegbe, egy-kétszer rá is kattintottam a Spotify-on, de fejben jóval többször játszottam le. Morzsolgatom magamban a sorait, szavait, mint valami alternatív rózsafüzért. Ezt dúdolgattam falfestés közben, bringázáskor, Nagyszombaton felfelé menet a Kálvárián, és ma délután is, amikor egy újabb megrázó hír ért el a kanapé biztonságos fészekmelegében.

Tovább…