Ez a víz!

David Foster Wallace beszédéről egy szintén izgalmas könyv, Steven Kotler: A lehetetlen művészete lapjain olvastam. Már a kivonat is lenyűgözött, a teljes beszéd pedig az egyik legelgondolkodtatóbb írás, amit valaha olvastam. Wallace a beszédet a Kenyon College 2005-ös diplomaosztóján tartotta, de aktuálisabb manapság, mint valaha.

Magyar fordításért köszönet Dénesnek! Nem bírtam megtartani magamnak, olvassátok, ízlelgessétek és gondolkozzatok el rajta. Nem csak bölcsészeknek, minden ésszel élő embernek szeretettel ajánlom! 😉

David Foster Wallace: Ez a víz!

Két fiatal hal úszkál a vízben, mikor találkoznak egy idősebb hallal, aki szembeúszik és biccent nekik: “‘Reggelt, fiúk! Milyen a víz?” A két fiatal hal tovább úszik egy kicsit, míg végül az egyik odafordul a másikhoz és azt kérdezi: “Mi a fene az a víz?”

44. Arról hogy mindig vágyni és néha tervezni is érdemes

A héten egy egészen remek képzésen voltam, ahol egy kolléga mondta az alábbi mondatot: „Ne nevezd álomnak, hívd egy tervnek”. Belül csak bólogattam, hiszen nagyon közel áll hozzám is ez a szemlélet. Vagy mégsem?

Addig, amíg csak álmodoztam valamiről, legyen az egy túra a Baltikumba vagy egy új konyha, vagy akár a régóta vágyott zarándoklat, nyilván nagyon messze voltam mindegyiktől. Ám amint megérett a helyzet, és leginkább én magam az adott kihívásra, terv született belőle. Vagy a klasszikus kockás papíron, vagy egy excelben vagy akár csak a gondolataimban- amint elkezdtem rájuk konkrét, feladatra lebontható cselekvéssorozatként gondolni, rögvest közelebb kerültem a megvalósuláshoz.

A hozzám közel állók ismernek arról igazán, hogy én mennyire szeretek tervezni, Mindig vannak új ötleteim, imádom felkutatni a lehetőségeket, mint-hogyan-honnan lehet beszerezni, elintézni, megoldani. Tényleg nem tudok visszaidézni olyan napot az életemben, amikor valamit ne akartam volna. Van egy gyakorlatilag végtelen listám, és nagyon remélem, hogy mind több tétel kerül le és fel is ezen a lajstromon. Szerencsés esetben nemcsak utólag, közben-közben is tudok elégedett lenni, de bizonyosan nem szeretnék vágymentesen élni.

14. A Költészet napjáról

Elhoztam nektek ez alkalomból egyik kedvenc tavaszi versemet. Mint a legtöbb választás, ez is nehéz volt, de végre is idén tavasszal úgy érzem, reményre van a legnagyobb szükségünk. A vers élni segít.

Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez

Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,
és közben milyen nagyra nőttetek!
hüvelyknyire!… Kilombosodtatok
és ezer könnyű és friss fodrotok
halványzöld lángként repdesi körül
a gallyakat és táncol és örül.