Articles from augusztus 2021

34. Arról, hogy az álmok néha valóra válnak

Pár hete itt is leírtam, idén nyárra mi volt a legnagyobb vágyam. Akkor még valóban nem mutatta semmi, hogy valóra válhat és idén végre zarándok lehetek. De valóban igaz lehet: ha teljes szívből szeretnél valamit és abból másnak sem származik kára, akkor az égiek melléd állnak.

Szombat délután megérkeztünk Mariazellbe egy csuda csoporttal Kőszegről. Az élmény még nagyon friss. Később biztosan írni fogok még az út részleteiről, hatásáról, most csak elmesélem, hogyan kerültem a zarándoklatra és mit vittem az útra a lelkemben?

Tovább…

33. Az álmok jelentőségéről

Ti szoktatok emlékezni az álmaitokra? Ha nem, nem jelenti azt, hogy nincsenek. Kutatások szerint egy nyolcórás alvás során 4-6 alkalommal álmodunk. Ilyenkor rendszereződik agyunkban az előző nap szerzett sok-sok információ, nem hiába szokták mestereim mondani, hogy a legfontosabb a vizsga előtti éjszaka. Még ha nem éreznénk is, akkor alusszuk okosra magunkat.

Az utóbbi időben annyi minden történt, jó és rossz egyaránt, hogy álmaimban is ez a ködös összevisszaság jelentkezett, nehezen lehetett kihámozni reggelre valami értelmeset belőlük.

Tovább…

32. A közösség erejéről

Fekszem a nyugágyban, éjjel van. Kémlelem az eget, hullócsillagokat várok. Úszom a levendulaillatban, a kis virágoskertben is van pár tő, de a csuklómon a pannonhalmi szerzetesek illóolaja ontja az illatot. Az égbolt végtelenjét nézve még feltűnőbb, önmagunkban milyen kis porszemek vagyunk.


A mai napot Pannonhalmán töltöttük. Végre, több, mint 20 év után újra bejárhattam a látogatóknak megnyitott részt, és hálás vagyok, hogy a látnivalók mellett ismét többet kaptam, mint amire a jegyem szólt.

Tovább…

30. A korán ébredés hasznosságáról

Gyerekkoromban hajnali hatkor kellett kelnem iskolaidőben, de nyaranként sem volt nálunk divatban a lustálkodás. Ha hétkor, legkésőbb fél nyolckor nem voltam a reggelizőasztalnál, aggódva tette nagyanyám a homlokomra a kezét, és ha nem érezte melegnek, simán kitessékelt a párnák közül.

Sosem voltam nagy partiarc, talán összesen 6-7 alkalommal esett meg velem, hogy pirkadatkor értem haza. Az első 1-2 alkalomra emlékszem, izgalmas, fárasztó és egyben szürreális élmény volt az éjszakai lármából hazasétálni az egyre világosodó ég alatt. Még furcsább volt aludni térni, majd a húsleves-illatra felébredni délben. Nem ittam egy korty alkoholt sem, de a furcsa, új fáradtságtól voltam kótyagos napokig. Aztán persze a főiskola, majd a rendezvényszervezős évek jól megedzettek, jó tréning volt a kisgyerekes évekre.

Akkortájt, a másfél-kétórás alvásblokkok idején fogadkoztam is erősen, hogy ha megtehetem, sose kelek hatkor többé. Aha.

Tovább…