Gyerekkoromban hajnali hatkor kellett kelnem iskolaidőben, de nyaranként sem volt nálunk divatban a lustálkodás. Ha hétkor, legkésőbb fél nyolckor nem voltam a reggelizőasztalnál, aggódva tette nagyanyám a homlokomra a kezét, és ha nem érezte melegnek, simán kitessékelt a párnák közül.
Sosem voltam nagy partiarc, talán összesen 6-7 alkalommal esett meg velem, hogy pirkadatkor értem haza. Az első 1-2 alkalomra emlékszem, izgalmas, fárasztó és egyben szürreális élmény volt az éjszakai lármából hazasétálni az egyre világosodó ég alatt. Még furcsább volt aludni térni, majd a húsleves-illatra felébredni délben. Nem ittam egy korty alkoholt sem, de a furcsa, új fáradtságtól voltam kótyagos napokig. Aztán persze a főiskola, majd a rendezvényszervezős évek jól megedzettek, jó tréning volt a kisgyerekes évekre.
Akkortájt, a másfél-kétórás alvásblokkok idején fogadkoztam is erősen, hogy ha megtehetem, sose kelek hatkor többé. Aha.
Az évek mentek, utolértek, most itt vagyok egy szuper csajos hétvégén a szekszárdi dombok ölelésében, nyugiban, vasárnap. Hatkor kipattantak a szemeim, és megörültem neki.
Itt korán kelni ajándék, mert van két tökéletes órám egyedül élvezni az ébredő majorságot, az ajándék hűvös szellőt, reggeli fényeket. A levendulák ilyenkor a legillatosabbak, a föld felfrissült, a fű harmatos. Otthon nagyon szeretek mezítláb járni egyet a hajnali fűben, a fűszálak csiklandozása, a lágy harmat finoman ébreszti az érzékeket.
Kora reggel egymagam vagyok a gondolataimmal, melyek ilyenkor még ritkán száguldanak, és nagyon komfortos érzés megengedni magamnak ezt a békés lassúságot. Napközben más tempót diktálok magamnak, de hajnalban jólesik egy félóráig szürcsölt tea vagy kávé, néhány lassú mozdulat, nyújtózkodás.
A nyári reggel azért is ajándék, mert a forró napok tompaságának ilyenkor még nyoma sincs. Szeretem a nyarat, de ahogy telnek az évek, a hőséget kevésbé bírom. A nyári hajnalok azonban egész napra való energiát adnak.
Hajnalban kelni hasznos, mert végre van időm megéhezni egy igazán tápláló reggelire. Ébredés után sosem tudtam sokat enni, hiába egészséges, inkább csak túlestem a szerény reggelin, mint élveztem. Ilyenkor viszont pár óra után már harapnék valami tartalmasat, és az sem hátrány, hogy időm is mutatkozik elkészíteni.
Azért is hasznos korán kelni, mert így eggyel több indokom van az ebéd utáni sziesztára, ami szerintem a Föld legemberségesebb találmánya. Nyáridőben különösképp, a legforróbb órákban mindenki csak vegetál, próbál túlélni. Ezért is szeretem annyira a mediterrán népeket, amit a testük kíván, megadják neki. Ha valahol tartósan tudnék élni, az valamely szieszta-pozitív ország. Nekem nemcsak nyáridőben, de egy esős novemberi vasárnap is a legjobb desszert ebéd után egy pihentető alvás.
Hajnalban kelni hasznos, mert ilyenkor könnyebb elviselni a magányt. Azt a végtelennek tűnő érzést, amikor egy-egy pillanatra világossá válik, hogy mindenki tökéletesen egyedül van. Lehetünk családban, kapcsolatban, nagy rokonságban, egyesületben, csapatban, az életünk legnagyobb pillanataiban csak magunk vagyunk. Jól van ez így, teljes ez így, csak időnként nehéz vele szembesülni. Kivévé ezeken az erőtől duzzadó nyári reggeleken, amikor kegyelmes pillanatokban erősebbnek érezhetjük magunkat a levendula illatánál is.
Hajnalban kelni magyar embernek jó igazán. Velünk lehetnek a magányunkban a világ legjobb íróinak, költőinek sorai. Nekem ha reggel, akkor általában Pilinszky vagy Márai, esetleg Nemes Nagy. Ilyenkor könnyebb megadni magam nekik egészen, az ébredő elme a hozzájuk illő ünnepélyes megfontoltsággal fogadja be a szavakat, s válnak gyógyszerré mindennél hatásosabban.
Hajnalban kelni azért kell, mert a korai ébredés szándékában ott van a megújulás reménye, ami nélkül szerintem ugyan lehet élni, csak nem érdemes. Aki korán kel, hitet tesz arra, hogy aznap valami jó fog történni vele.
Minden ébredés egy új lehetőség, egy jó alkalom arra, hogy megéljünk egy csodát. Egy mosolyt, egy hívást, egy találkozást, egy beszélgetést, egy elköszönést, egy új élményt, tanítást. A reggel a tiszta lap, és ha korán kezdődik, valahogy a lap fehérje is ragyogóbb. Már alig várom, hogy a mai lapot kiszínezzem. Az első szín a kávé barnája lesz ezen a csuda tornácon, lilák, zöldek, sárgák, vörösek, kékek ölelesében.
Csodálatos, élményekkel teli napot nektek is!
