51. Arról, hogy mit találtam idén a fa alatt?

A karácsonyfa fényeinél különösen kegyelmi helyzet írni. A lakás meleg, a gyomor már-már tiltakozik az újabb falatoktól, a gyerekek öröme ugyan csillapodott, de még tapintható mindenütt. Hétvége van, az egyik vendégségtől a másikig adódott nyugalmas napon tényleg semmi kötöttség és kötelezettség. A tészta kel magától, gondozása pont annyira engem is gondoz: bizonyos időközönként felállok a kanapéról, hajtogatok egyet, iszom a friss forrásvizet, majd visszatérek a kanapé-kuckóba olvasni, figyelni, írni. Azt hiszem, két-három hónapot simán le tudnék nyomni itt és most.

A szokásos csendes vasárnapi egyedüllétben a fényfüzért figyelve elgondolkoztam a karácsonyon. Néztem a fát, az évről évre ugyanolyan kedves díszeket, és az idei bőkezű ajándékokat vettem sorra.

50. Arról, hogy miért is jó nőnek lenni?

Kérdezte ma a fenti kérdést kedves kollegina. Épp ablakpucolás közepette ért a kérdés, volt időm érlelni a választ magamban.

Az első, ösztönös válaszom az, hogy nincs más választásom. Nőként születtem erre a világra, ennek minden ajándékával és terhével. Ezt élem, ezt hajtom virágba, ezt nevelem-növelem magamban, és rendben vagyok ezzel a csajos dologgal, úgy érzem.

Nem mondom, hogy sosem voltak ezzel nehézségeim, életem első néhány évében például ha masnit fontak a hajamba, hangos kiabálással így reagáltam: Fiú vagyok, fiú vagyok!

49. Arról, hogy mit tegyünk mások lábnyomával a készület idején

Ma egy szinte egész napos gyalogtúrán vettem részt. A nagyjából tízfős társaság a havas szántóföldeken, mezőgazdasági utakon bandukolt, hogy a környék kevésbé nyilvánvaló kincseit felkeressük. A nagy attrakcióktól mentes útvonalvezetés, a reggeli köd, a hófödte táj és a maroknyi csapat együtt tette lehetővé, hogy egyedülálló élményben legyen részünk. Igazi adventi készületi túra volt ez, a külső körülmények csak kevéssé nehezítették a befelé- és néha-néha az egymásra figyelést.

Ahogy a lakott területeket elhagytuk, keskeny ösvényeken vagy traktor szántotta mélyedéseken vezetett utunk. Többször ugrattuk egymást azzal, hogy „lábnyomodban járok”. Ami adott esetben egyszerre könnyítette és nehezítette meg a túrázó dolgát.

Milyen is  a másik lábnyomát követni?

48. A létra helyéről

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök


Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.