21. A gyerekek napjáról

Te, aki gyerek vagy az életkorodnál fogva.

Te is, aki már elmúltál 14 vagy 18 esetleg 50 is.

Te, aki sosem vágynál gyerekre.

Te is, aki mindig is gyerekre vágytál, és még sincs.

Te, akinek végre, kínkeservvel „összejött”.

Te is, akinek simán sikerült.

Te, akinek ugyan megadta az ég, de vissza is vette.

Te is, aki fontolgatod, tervezgeted, hogy egyszer gyereked lesz- sose felejts el magad is gyerek lenni, és ma ha csak pár percre is, de ünnepeld meg a benned élő gyermeket.

20. A célok fontosságáról

Akik jól ismernek, tudják, hogy nekem konkrét célokra van szükségem nemcsak a fejlődéshez, de a mindennapi élethez is. Kívülről nézve valószínűleg nyomasztó tulajdonság mindig akarni valamit, sőt általában több dolgot is egyszerre, ritkábban szép egymásutánban, de ezt nyertem a csillaglottón, így működök jól.

Nem véletlenül az év csúcspontja az évtervező füzet kitöltése, amikor is lezárom az aktuális évet és kijelölöm a következő főbb mérföldköveit. Teszem ezt évek óta, a legnagyobb megelégedésemre. A kis füzeteken kívül a másik fontos tulajdonom a határidőnaplóm, amit ugyan egészen alternatív módon használok, de ebben vannak lebontva a nagy célok sok kicsire, segítségével adok keretet a mindennapoknak.

Mi ebben a különleges? Mindenkinek, vagy legalábbis a nagy többségnek vannak vágyai- mondhatnátok. De a vágyak és célok ugyan rokonok, mégsem teljesen azonosak.

19. Az emlékek ragaszkodásáról

A legváratlanabb szituációkban tudnak előbukkanni az agyam leghátsó „lomiszobájából” a közel-és régmúlt emlékei.

Még furcsább tulajdonságuk, hogy néha elő se jönnek, de a tudatalattiban munkálkodnak buzgón. Így történt meg például az, hogy fogalmam sem volt, miért vágyok annyira egy újabb hortenziabokorra? Tavaly vettem már egyet, meg is maradt szépen, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és anyák napjára egy szerencsétlen, félholt példány megmentését kértem a fiúktól. Ott hevert a Praktiker előterében, két virágja és pár levele már egészen kókadt volt. Hazahoztuk és két hét alatt annyira megerősödött, hogy ma bátorkodtam kiültetni a kertbe. Fejben régóta megterveztem a helyét, de csak ma állt össze a kép, miért is kellett ezt a kis növényt megmenteni?

18. A tömegkommunikációs világnap alkalmából

Ritka az, amikor a heti témámhoz közvetítőt kapok, és a gondolataim nem a saját szavaimmal szólnak hozzátok, mégis belőlem. A héten kis híján belefulladva a tömegtájékoztatás híreibe, mocskába és tekervényeibe olyan üdítő gondolatok jutottak el hozzám, amelyre pohár vízként volt szüksége a lelkemnek.

Mostanság, amikor magyarnak (de mondhatnám, hogy osztráknak, franciának…) vagy európainak lenni vezetőinkre nézvén nem túl nagy büszkeség, dupla öröm volt átélni, hogy van egy közösség, melynek vezetője példakép lehet mindannyiunk számára. E hétre Ferenc pápa szavait hoztam el nektek. Azt gondolom, felekezettől, világnézettől függetlenül fontos gondolatokat oszt meg üzenetében. Olvassuk, okuljunk, menjünk és lássunk együtt!