12. Az ego-harcról és a megtalált békéről

Mikor volt utoljára veletek olyan, hogy semmi se jó? A ruha szúr, a cipő nem elég szellős, a szomszéd túl hangos, X vagy Y idegesítően szól hozzád, a könyv unalmas, a feladat problémás és még sorolhatnám? Velem pont ezen a héten estek meg fentiek. Az sem igaz, hogy mindegyik alaptalan volt, de a közös nevező mégiscsak én voltam a kupacban.

Ezek olyan napok voltak számomra, amikor a szokottnál is többet hadakoztam önmagammal, ritkán esik meg velem, hogy ennyire nehezen lássak ki a kis dobozomból. Szerencsére rájöttem, hol is van a gond-  a túlhizlalt és kissé elmagányosodott ego esete forgott fenn.

Tél és tavasz között a Szelestei Arborétumban

Ez a korlátozásokkal teli időszak számomra többet adott, mint elvett. Persze, én is szeretnék már meginni egy kávét egy teraszon, vagy leginkább maszk nélkül létezni, átruccanni a 2 kilométerre lévő határon, de igyekszem a még meglévő lehetőségeket kihasználva színesíteni leginkább a hétvégéken.

Kitaláltuk, hogy a hétvége egyik napján felfedezőútra indulunk. Néhány szabályunk is van: legyen ez a hely számunkra újdonság, legyen friss levegőn erdőben vagy mezőn, ne legyen túl messze a lakóhelyünktől plusz örülünk, ha kevéssé népszerű az úticél. (Bocs, hét közben viszonylag sok emberrel találkozunk, kell egy nap a szociopátis hajlamaink kiélésére, de amúgy mindenkit IS szeretünk!)

Így jutottunk el az elmúlt hetekben Csáfordjánosfára tőzike-túrára, a Káldi-erdőbe és Kissomlyóra, valamint múlt vasárnap Szelestére, az arborétumba.

11. A nők támogatásáról és együttes erejéről

Az elmúlt hetekben az estéimet a The Bold Type című Netflix sorozat színesítette. A csodás ruhák, az izgalmas sztorik, jó ügyek mind kiváló témák egyenként is, de a főszereplő három Y-generációs lány és közös főnökük összefogása és ereje lenyűgöző.  Bár minden egyes résznél megállapítom, hogy nagyon nem vagyok Y-generációs, de minden alkalommal kicsit sajnálom is.

A káldi-erdő és a Kissomlyó-hegy

A Káld környéki erdők csak nemrég kerültek fel a térképemre, mikor kevésbé ismert és népszerű turistaútvonalak után kutattam a megyében. Vas megye legnagyobb összefüggő erdőterülete igazi túrázó-paradicsom. 7200 hektárján változatos vad-és növényvilág fogad minket, jól jelölt utakkal és számtalan élménnyel.

Mi első látogatásunk alkalmával a Hidegkúti Pihenőhely környékét, a Pilóta-dombot és a Scherg Lőrinc kilátót fedeztük fel, de biztosan vissza fogunk térni további kalandokat keresve.

A hidegkúti pihenőhelynél vadászház és oktatóközpont üzemel, és egy szépséges kápolnát is emeltek.

A Kisboldogasszony-kápolna különlegessége a csíksomlyói Mária-kegyszobor hű másolata. Üvegablakain Isten anyja mellett a vadászok védőszentjei, Szent Imre és Szent Hubertus kaptak helyet

A Pilóta-dombot egy háborús hős, vitéz nemes Molnár László szerencsétlen esetéről kapta a nevét. Az egyik legkiválóbb magyar pilótát Káld közelében, katapultálás után lőtte ki kegyetlen módon az amerikai légierő egyik gépe. A pilóta gépét szinte rögtön megtalálták, de a testet csak a helyiek segítségével sikerült felkutatni, estében egy fa ágai között fennakadva. Az erdei kereszt a hős pilóta emléke előtt tiszteleg, érdemes egy pillanatra megállni és fejet hajtani a katona előtt.

Az erdei kereszttől nagyjából negyedórányi gyaloglás után érhetünk el a Scherg Lőrinc-kilátóhoz, melyet 2015-ben emeltek a vasi szoknyás haranglábak mintájára. A kilátóból csodás panoráma tárul elénk a környező településekre és magaslatokra. Indultunk is tovább bakancslistám egy régi vágyát kipipálni, és felkeresni a Kissomlyó melletti szőlőhegyet.

Zergi Bori és párja, Garai Antal Atom fotóit nézegetve már évek óta vágyom egy kiadós kissomlyói sétára, de eddig csak kívülről nyalogattam a lekváros üveget. Hiba volt, azonban a legjobbkor érkeztünk.

A település Sárvár és Sümeg között nagyjából félúton helyezkedik el, csak egy ugrásra Káldtól.

Az ország lekisebb borvidékének legapróbb szőlőhegye maga a tündérvilág számomra. A hűvös, de napos vasárnapon barátságos helyiekkel, szocializált, pórázon vezetett kutyáikkal és a határtalan békességgel találkoztunk.

A Kissomlyó-hegy ugyan kicsiny, de jól jelölt utakon két nevezetességhez is eljuthatunk a szőlőtőkék és gondozott birtokok között kanyargó úton. Egyik a régi kőfejtő, az úgynevezett kráter igazi fantasy helyszín is lehetne. Igazi időutazást tehetünk a kőzetmaradványok között, hiszen a hegy közel négymillió éves vulkáni kúpja számomra felfoghatatlanul sokat „tapasztalt” földdarab. Ha a kövek mesélni tudnának…

Például elmondhatnák, valójában hány hírességet is láttak vendégül? Ugyanis másik nevezetessége, a Királykő arról kapta a nevét, mert a legenda szerint IV. Béla itt pihent meg a tatárok elől menekülve.

Egy másik legenda szerint a már sajnos megsemmisült kolostor utolsó remetéje pedig itt látta vendégül Mátyás királyt. A celebszikla környéke most tavasztájt arról nevezetes, hogy közelében láthatjuk a hazánkban ritka és védett kökörcsint virágozni. Én most láttam életemben először kökörcsineket, egy félórán keresztül sem tudtam betelni a látvánnyal, annyira kis helyesek ezek a kis szőrmók csodák.

A hegy nemcsak a két ismertebb pontja miatt ér meg egy látogatást, igazi kikapcsolódás volt sétálgatni a birtokok között, csodálni a csodás kilátást a Ság-hegyre, Sümeg várára, a Somlóra, és a távolban látszó Balaton-felvidéki tanúhegyekre. A hegyen számos mandulafa található, most teljes díszükben pompázva virágzanak, nyílik az aranyeső, de láttunk ibolyát, nárciszt, kankalint és még falatozhattunk a téliről maradt csipkebogyóból is.

A somlói borvidéken termelt fehérborok nagy kedvenceim, szívesen tennék egyszer pincetúrát is a környéken, legalább lesz még egy indokunk a visszatérésre, mert ide is vissza kell jönnünk hamarosan!

Kirándulás a Rezi vár romjaihoz

Tavasz, erdőjárás, jó levegő, madárdal, medvehagyma… Ki ne szeretné ezeket? A jó hír, hogy Reziben mindezt egyszerre megkaphatjuk márciusban, a csodás kilátás pedig a bónusz.

A Meleg-hegy 418 m magas dolomitgerincének fokán áll Rezi várának romja. A várrom kiváló gyalogúra-célpont akár kisgyerekekkel is, ugyanis a várhoz vezető út jelentős része autózható, csupán pár száz métert kell gyalogosan megtenni. Természetesen aki bírja a gyaloglást, biztatom, hogy Rezi település szélén hagyja járművét, úgy a vár alatti pihenőhely is duplán lesz élvezetes 😉

Tavaszi séta a Kámoni Arborétumban

Most, hogy újra online életünk lett, még jobban vágyom az analóg kikapcsolódásra. Alig várom a nap azon szakaszát, amikor elszabadulhatok a képernyő elől hosszabb-rövidebb időre.

Múlt hétvégén szülővárosomban, Szombathelyen tettünk egy rövid sétát a Kámoni Arborétumban, hogy megcsodáljuk a kora tavaszi éledését ennek a csodás földdarabnak. Bár közel 30 évig laktam Szombathelyen, az Arborétumot csak az utóbbi időben fedeztem fel magamnak.

9. Az örökségről és az emlékezésről

Pont egy éve, hogy mindenhol ott van, csak itt nincs.

Pont egy éve fogalmam sincs, mit csináltam. Azt tudtam már előző este, hogy a telefon meg fog szólalni a hírrel. Azt is tudtuk már hetek óta, hogy be fog következni, de valahogy jól lenyomtuk a tudatunk mélyére, ám nem volt váratlan a pillanat. Talán alkalmasabb sem, többé nem szenvedett, és még a kórházi látogatási tilalom, a lassan egy éve tartó korlátozások és nemzetközi őrület előtt kicsekkolt a világból. Nemcsak élni, távozni is tudni kell, ugye?

A boldogság, mint a teljes élet záloga

A legtöbben abban a hitben nevelődtünk, ha valamit elérünk az életünkben, az elhozza a boldogság érzését. Egy jó jegy, egy sikeres felvételi, egy új pozíció, saját lakás, anyagi javak vagy álmaink autója vagy nyaralása fogja bebiztosítani a boldogságunkat.

De a tapasztalat mást mutat, úgy vagyunk ezekkel a mérföldkövekkel, mint egyszeri agár a műnyúllal. Valami mindig az orrunk előtt van, mi pedig fejvesztve rohanunk a vágyott cél után. Épp csak élni felejtünk el közben, no és boldognak lenni.