Szénakutyák macskabátban

Nyáreste, a balzsamos, meleg fajtából, lenge alig-szél, csuda környezet a kőszegi Festetics-palota belső udvarán. Gyülekező sereg, szép ruhák, illatok, mosolyok- itt ma színház készül.


Teljesen nyilvánvaló, hisz a Köz-játék Kőszegi Színházi Fesztivál kellős közepén járunk. Nagy kíváncsian várjuk a Szénakutyák című darabot, melynek főszereplője Weöres Sándor, a csöngei kis Cina (aka költőóriás) macskája. A darab rendezője a szinte fogadott kőszegi, Göttinger Pál, aki többek között Grecsó Veráját, illetve az Öreghíd alatt című remek darabot is jegyzi.


Kálid Artúr személyesíti meg a szinte örökéletű négylábút, akinek igencsak izgalmas nézőpontjából idézhetjük meg a mi vasi ikonunkat.


Én óriási Weöres-rajongóként lenyűgözve ülök a nézőtéren az előadás minden egyes percében. Az oly kedves sorok kiegészítve jó pár sosem hallott mondattal, az ismert, de sokszor félreértelmezett élettörténet nagyon is kedvemre való módon rajzolódik ki a színen.


Szoktam mondani, hogy Weöres olyan, mint az ogre. Akarom mondani, mint a hagyma. Ugyanis több rétege van. Nemcsak műveinek, saját magának is. Ahogy költészetét is legtöbben a gyerekversekből ismerik, személyének ábrázolása többnyire megmaradt a kedves, mosolygós, időnként borgőzös alaknál. De ahogy művészete sem merül ki az ovis-kisiskolás versekénél (még ha azok teljes értékű, szintén többrétegű munkák is), személyisége szerintem jóval izgalmasabb a fősodorban ábrázolt joviális mosolyú, eminens-frizurájú, örök gyámolításra szoruló alaknál.


Egyszerre hordozza magában a falusi legényt, az örök diákot, a nagyvárosi értelmiségit az ő izgalmas társaságával, a kanapén üldögélő macskacirógató introvertáltat, a világokat átutazót, a hű társat és a lángoló szeretőt. Utóbbit persze a gátlásos vidéki fiúk összes szerencsétlenségével, túláradó érzelmeivel, pokolszerű csalódásaival, amit talán már másnap a feledés homálya borít. Egyszerre közülünk való, mint a kocsmatöltelék, hóbortos nagybácsink és ugyanakkor oly távoli, szinte másvilági szikraszemű tünde-teremtmény.


Az előadás a macska igazságával gyönyörűen bontja ki Weöres ezer színét s tűnik el szépen a rétegek alatt Cina. Egy idő után csak a színészt látjuk, a macskává átlényegült embert. Gyöngyöző homlok, véres verejték- ebbe az estébe bele kell szakadni. Az előadás utáni beszélgetésen el is hangzik: “Ez kemény volt!” Nem csodálom, azon járt közben az agyam, hogy ezt az alakítást látva valószínűleg végleteket látunk csak: vagy másnap beiratkozunk egy színjátszókörbe, vagy végleg rákerül a színészet az “ezt sem tudnám sosem csinálni” című egyre terjedelmesebb listára.


A záróképre a nézőtér egy merő lúdbőr, együtt vesszük a levegőt a fájdalmában kínlódó macskával. A kutyák szalmából vagy szénából vannak? Ennél a pontnál tudatosul bennem, hogy nekem mindkettő ugyanaz. Bár nyilván tisztában vagyok a különbségeivel, négy vasi nagyszülővel a családfán én simán szénabálát vélek látni a kiherélt búzamezőn is.


A díszlet remekbe szabott: kifeszített képek egyszerre idézik meg a falusi és városi teret, a férfit, a nőt, evilágit és túlról csillanót, ráadásul remek partnerei az el-elkalandozó képzeletnek. De ami ennél is zseniálisabb (mármint csak Kálid Artúr játéka után), a jelmez.

Mamusz, pizsamanadrág, ing és a koronaékszer, a fordított ballonkabát. Mely miatt szánjuk ugyan a színészt, sejtve, hogy verejtékének gyöngyei nagyrészt innen erednek, de az előadás végére megértjük csodálatos szimbolikáját. Macska ide, csodás gondolatok, rímek, irodalmárok és mondandók oda, a színész felőlünk meg is halhat a színpadon és az is mindegy, hogy a költő vagy rendező mit is akart mondani: a lényeg belül van.

A fesztivál vasárnap estig fut számos ingyenes koncerttel, gyermekprogramokkal, igazi csemegékkel, de a Várszínház augusztus harmadikáig dübörög tovább. Gyertek Kőszegre színházba, jó lesz!

A kiemelt kép Kőszeg város hivatalos oldaláról, a koszeg.hu-ról kölcsönözve. Köszönet!

Ez a víz!

David Foster Wallace beszédéről egy szintén izgalmas könyv, Steven Kotler: A lehetetlen művészete lapjain olvastam. Már a kivonat is lenyűgözött, a teljes beszéd pedig az egyik legelgondolkodtatóbb írás, amit valaha olvastam. Wallace a beszédet a Kenyon College 2005-ös diplomaosztóján tartotta, de aktuálisabb manapság, mint valaha.

Magyar fordításért köszönet Dénesnek! Nem bírtam megtartani magamnak, olvassátok, ízlelgessétek és gondolkozzatok el rajta. Nem csak bölcsészeknek, minden ésszel élő embernek szeretettel ajánlom! 😉

David Foster Wallace: Ez a víz!

Két fiatal hal úszkál a vízben, mikor találkoznak egy idősebb hallal, aki szembeúszik és biccent nekik: “‘Reggelt, fiúk! Milyen a víz?” A két fiatal hal tovább úszik egy kicsit, míg végül az egyik odafordul a másikhoz és azt kérdezi: “Mi a fene az a víz?”

Elültetni a magot

Hétköznap reggel a téli álmából lassan ébredő tavaszi belvárosban. A kávézóban isteni illatok, a kinti szürke hidegből belépve jóleső nyüzsgés fogadja a belépőt. Az egyik asztalnál két pályaelhagyó szociálpedagógus beszélget. Az egyik Papp-Felber Anita, a gaztevo.hu oldal tulajdonosa, kisvállalkozó és kertész, a másik pedig én vagyok. Anitát a Vasi Zöld Kosár Magbörze rendezvényén ismertem meg, és előadása után rögtön interjút kértem tőle. Azt gondolom, hogy a növényismeret és-termesztés egyre fontosabb lesz mindennapjainkban, és talán másokat is érdekelhet egy lelkes kert-influencer és a növények világa.

Miért oly vonzó a víz?

tettem fel a kérdést, mert engem vonz. Évszaktól függetlenül, ha igazán elemi kikapcsolódásra vágyom, víz felé visz a lábam. Szeretem hallgatni a forrás csobogását, a patak sodrát nézni, még a nagy Duna is elbűvöl, de igazán az állóvizek vonzanak. A helyi csónakázótó is csodaszép, de már alig várom, hogy a kedvenc rohonci tó partján üldögéljek vagy a Balaton összes színét, illatát magamba építsem.

Egy fecske csinált nyarat Velemben

Az elmúlt hónapok, évek minden zaklatottságuk ellenére nekem rengeteget adtak. Belső békét, iránymutatást és nem utolsósorban lehetőséget arra, ami igazán fontos nekem. Itthon töltött minőségi időt, türelemmel, komótosan készített igazi ételeket, nagy beszélgetéseket, csendes ünnepeket. A család és a növényeim mellett a házi kenyereim adták a legtöbb örömet, és minden egyes alkalommal hatalmas büszkeséggel szegem meg a soron következő veknit a közös asztalnál.

Ugyan már három éve kovászolok és sütök, de november óta szintet léptem: a kenyereim sokkal élvezhetőbbek egy kovászos kenyér workshopnak köszönhetően. A tanfolyam első 5 percétől a kenyereknél is jobban érdekelt a foglalkozásvezető. A fiatal, energikus lány már a sokadik volt az általam ismert pályaelhagyó építőmérnökök sorában. Kíváncsi lettem a történetére, és interjút kértem tőle. Horváth Flóra, a Fecskefészek Gasztroműhely tulajdonosa a beszélgetőtársam.

Nemrégiben láttam az Egy fecske csinált nyarat című francia filmet, melyben egy párizsi informatikus megelégelve a nagyvárosi életet gazdálkodó lesz és a francia Alpokba költözik egy tanyára, hogy kecskéket neveljen, sajtot készítsen és vendégházat üzemeltessen. Meg voltam arról győződve, hogy a film ihletett meg a műhely névadásakor, de kiderült, te még nem is láttad a mozit. Honnan hát a Fecskefészek neve?

Számomra a fecske a gyerekkort, a falusi életvitelt, a hagyományainkat, gyökereinket szimbolizálja, így egybeolvad mindazzal, ami a műhelyt életre keltette. Köztudott, hogy a fecskék állománycsökkenése évek óta folyamatos, ami a felgyorsult, „modern” életvitelünk egyik következménye. Az én Fecskefészkem ezt hivatott „visszafordítani” azzal, hogy a gasztronómián keresztül nyit kaput az értékőrzésre.

Pálya(nem)tévesztési tanácsadó

Pontosan két nap múlva, február 15-én kell véglegesíteni a felsőoktatási felvételi jelentkezéseket. Bizonyára vannak még olyanok, akik az utolsó percekben is hezitálnak, taktikáznak, elmeznek, statisztikákat böngésznek. Talán olyanok is vannak, akik még azt sem tudják bizonyosan, hogy merjenek-e jelentkezni? S a igen, hová? Mi a jó szakma, a menő egyetem, a legelismertebb vagy akár a legkönnyebben teljesíthető szak? Kőhalmi Zoltán remek estje inspirálta a címet, az elmúlt 2 napom pedig a témát.

A fenti kérdésekből csak egyre tudom a választ: próbáld meg, hisz veszteni valód igazán nincs! A jelentkezés maximum 6 helyre teljesen ingyenes, és egy kis odafigyeléssel és ügyfélkapu-fiókkal 10 perc alatt megoldható a felvi.hu-n. Az alábbi tanácsok pedig abból a célból íródtak, hogy segítséget nyújtson, ahol arra szükség van. Egy többszörös pályamódosító, egy bölcsészből lett mérnök, és egy leendő tanuló tanácsai a rajtvonalnál állóknak, azaz tulajdonképp majdnem mindenkinek. Tanulni sosem késő!

Hogyan kapcsolódjunk a természethez?

Akik hozzám közel állnak, tudják azt, hogy az anyatermészettel való kapcsolatom eleven és élő. Ha tehetem, minden héten felkeresem szívbéli templomomat, az erdőt. Gyakran sétálok réteken, patakparton, hegyen-völgyön, s ha valami igazán nyomja a szívemet, a tópart enyhítheti csak a fájdalmat. A víztükör szemlélése, legyen bár széllel borzalt vagy tükörsima, mindig megnyugvással tölt el. Semmi sem tud olyan teljessé tenni, mint egy kiadós séta a természetben, s rögtön utána egy jó beszélgetés finom falatok mellett.

Ez az én arany hármasom nehéz időkre, s talán ezért sem viselt meg cseppet sem az úgynevezett karanténidőszak. Gyakorlatilag ugyanúgy teltek a hétvégéim, mint addig, azt csináltam, amit szerettem és a társaságra sem lehetett panasz. Tudom, sokan épp ebben az időben találtak vissza a természetjáráshoz. Nagy örömmel láttam, ahogy megtelnek az addig gyér forgalmú ösvények, túrautak, népesek lesznek parkolók, tisztások, kilátók a közelben.  Az még nagyobb öröm, hogy néhányan „úgy maradtak” és elindultak a természetközelibb élet útján. Nekik és a még hezitálóknak szólnak leginkább a tippjeim, az én kis 12 pontom a természetes(ebb) életért.

Közösség erjesztette sör- Krenner Brewery, Csempeszkopács

Csempeszkopács alig 300 lelkes település, de román kori templomáról, a középkori vásárról már régóta ismert a környékbeliek számára, 2020 óta pedig a megye első kisüzemi sörfőzdéje is térképre helyezi a falut. Egy lelkes, helyi és helybeli kötődésű fiatalokból álló csoport vágott bele néhány hónappal ezelőtt a sörfőzésbe, így született meg a Krenner Brewery.

Amikor valaki a saját nevét adja a márkájának, az a minőség egy jó mércéje is szerintem. Krenner Balázs sörmester mesélt nekem a sörökről, az idáig tartó útról és a távlati terveikről a sörfőzdében.

Mészáros Márta

Az egyik ikon, akivel nagy szerencsémre találkozhattam is. A rendezőnő ereje, csodás gondolkodásmódja, tiszta tekintete teljesen levett a lábamról. Néhány szót válthattam is vele, azt hiszem az arcomra van írva, mennyire boldoggá tett a lehetőség.

Emlékszem, hogy a kőszegi filmvetítésre teljesen véletlenül pottyantam be (hello, nem létező véletlenek). A szabadság napja volt, május kilencedike- az egyik legkedvesebb napom az évben, és úton hazafelé bukkantam rá az Aurora Borealis vetítését hirdető plakátra.

Lesznai Anna

Minden télen újra és újra elvarázsol a Balaton. Nekem akkor a legszebb, amikor alig-alig csábít valakit utazásra a hideg, ködös, szürke idő. Úgy érzem, az oly népszerűtlen hetekben egy titkos arcát láthatom a tájnak, és ez vonz évről-évre a tópartra, és mindig rejt valami ritka kincset is számomra egy-egy téli látogatás. Három évvel ezelőtt, egy ködös, misztikus ámde nagyon hideg januári napon épp Balatonfüreden sétáltunk. Kis melegedő gyanánt a Vaszary Galériába tértünk be, ahol épp egy Zoób Kati-Lesznai Anna tárlat volt.