Jó dolog-e a tervezés?

Röviden a kérdésre azt a választ tudom adni, mint az anekdota szerint Popper Péter Lurkó kutyája: „Az attól függ.” De tudom, szerettek olvasni, úgyhogy készültem egy hosszabb válasszal is.

A munkaidőm jelentős részében hivatásos problémamegoldóként feltétlen híve vagyok a tervezésnek. Magánemberként is én vagyok a megrögzött tervező. A listás lány, akinek néha még a listáiról is van egy listája. Ugyanakkor mindkét terepen találkoztam már olyan helyzettel, amikor nem tudtam őszintén kimondani az igent a válaszra.

Menetközben szó estik a tervezés lehetséges csapdáiról is, de kezdjük azzal, miért jó dolog tervezni?

Meryl Streep

Személyes női ikonjaimat bemutató sorozatom a világhíres színésznővel folytatódik. Számomra sokat adtak a filmművészet fontos darabjai, és ha csak egy színészt lehetne kiemelnem a rengeteg film szereplői közül, bizonyosan Meryl Streep volna, de mindenképp ő az első ebben a sorban.

Csoda dolgok kicsiny boltja- a kőszegi Csokiszeg

Téli hajnal, kellemesen enyhe reggel, a napkelte szinte giccsesen rózsaszínre színezi a Fő tér színes házait. Az ablakok ékszerként világítanak az ébredő városban, nyoma sincs itt a januári szürkeségnek. Kissé feljebb, a Várkörön egy hölgy megáll egy üzlet kirakatában, olvassa az épp aktuális idézetet, elmosolyodik, és le is fényképezi a kedves útravalónak szánt sorokat.

Aki járt már Kőszeg belvárosában, nagy eséllyel megfordult a helyi csokoládéboltban is, amely elsősorban csokoládéremekekkel, de emellett finom kávéval, frissítőkkel és helyi kötődésű különlegességekkel várja a betérőket, a járókelőket pedig igényes kirakatával, rajta a rendszeresen megújuló idézettel gazdagítja. A 2021-ben az Év Boltja díjat elnyert üzlet vezetőjével, Gyenes Zsuzsannával beszélgettem. Pillantsatok be velem a Csokiszeg kulisszái mögé!

Polcz Alaine

Nemes Nagy Ágnes után logikusan Polcz Alaine következik a számomra jelentős nők sorában, ugyanis már egy ideje nyakig vagyok kettejük és férjeik levelezésében. Nehezen letehető könyv, főképp, hogy sok újdonságot tudhatok meg mindkettőjükről az élvezetes olvasás közben.

1999. május 31-én szigorlatoztam pszichológiából. Szerettem a tárgyat, talán a legkedvesebb volt mind közül a főiskolán, de nem ezért vésődött be örökre a dátum. Ugyanis pont e nap reggelén halt meg az apai nagymamám, akit magamhoz legközelebbi családtagomnak éreztem. Velünk élt, vagyis tulajdonképp mi laktunk nála. Apám korán meghalt, anyám rengeteget dolgozott, iskolás éveimben nagyanyám várt haza, ő főzte a finomabbnál finomabb ebédeket, vasalta simára a ruhákat és vigyázott rám, ha beteg voltam vagy szünidő volt. Halála nagyon mélyen érintett és egy zaklatott időszak kellős közepén ért, ha nem is váratlanul. Azon a nyáron lettem visszavonhatatlanul felnőtt, és ebben a cseppet sem könnyű folyamatban Polcz Alaine könyvei rengeteget segítettek és alakítottak rajtam.

Nemes Nagy Ágnes

Nemes Nagy Ágnest néhány éve fedeztem fel magamnak, egy különösen bús-szomorú őszi pénteken ugrott verseskötete kezembe a kőszegi könyvesboltban. Sokszor van úgy, hogy az úgynevezett véletlen találatok „ütnek be” a legjobban, de én ugye nem hiszek a véletlenekben. Rá kellett találjak a költőre, szinte ösztönszerű választás volt. Pont ma van száz éve a születése napjának, őt és néhány fontos versét hoztam el elsőként nektek az 52 számomra fontos nőt bemutató 2022-es sorozatba.

Versei nem egyből nyűgöztek le, kellett kis idő, amíg a szavak, sorok, mondatok lekúsztak a bőr alá egészen a szívig, de onnan nem volt menekvés. Nem telik el hét, hogy fel ne lapoznám a kötetet. Nagyon szeretem a játékot is a könyvekkel, főleg verseskötetekkel lehet jól játszani, nagyon ajánlom mindenkinek. Épp ahol kinyílik, ott vár aznapra egy-egy fontos olvasnivaló. Hol egy könnyedebb mű, hol egy mélyre fúró istenkereső vers, hol a szerelmes, hol a csalódott nő sorai, hol pedig a környezettel, földdel összhangban élő-érző lény élményei.

52. Goodbye, 2021! Hello, 2022!

Az évértékelő- új év tervező nálam már régi hagyomány. Van egy kézzel írt, csak magamnak és a fióknak szánt verziója, melyhez a YearCompass ad nyolcadik éve segítséget, illetve van egy fotómontázsos publikus formája is, mely ezennel ide költözik a napos oldalra a konyhaszigetről.

Ezúttal azokat az idei évben fotókat válogattam iránymutatónak, amit szeretnék a következő időszakban is megtartani, tovább vinni, gyarapítani.

51. Arról, hogy mit találtam idén a fa alatt?

A karácsonyfa fényeinél különösen kegyelmi helyzet írni. A lakás meleg, a gyomor már-már tiltakozik az újabb falatoktól, a gyerekek öröme ugyan csillapodott, de még tapintható mindenütt. Hétvége van, az egyik vendégségtől a másikig adódott nyugalmas napon tényleg semmi kötöttség és kötelezettség. A tészta kel magától, gondozása pont annyira engem is gondoz: bizonyos időközönként felállok a kanapéról, hajtogatok egyet, iszom a friss forrásvizet, majd visszatérek a kanapé-kuckóba olvasni, figyelni, írni. Azt hiszem, két-három hónapot simán le tudnék nyomni itt és most.

A szokásos csendes vasárnapi egyedüllétben a fényfüzért figyelve elgondolkoztam a karácsonyon. Néztem a fát, az évről évre ugyanolyan kedves díszeket, és az idei bőkezű ajándékokat vettem sorra.

50. Arról, hogy miért is jó nőnek lenni?

Kérdezte ma a fenti kérdést kedves kollegina. Épp ablakpucolás közepette ért a kérdés, volt időm érlelni a választ magamban.

Az első, ösztönös válaszom az, hogy nincs más választásom. Nőként születtem erre a világra, ennek minden ajándékával és terhével. Ezt élem, ezt hajtom virágba, ezt nevelem-növelem magamban, és rendben vagyok ezzel a csajos dologgal, úgy érzem.

Nem mondom, hogy sosem voltak ezzel nehézségeim, életem első néhány évében például ha masnit fontak a hajamba, hangos kiabálással így reagáltam: Fiú vagyok, fiú vagyok!

49. Arról, hogy mit tegyünk mások lábnyomával a készület idején

Ma egy szinte egész napos gyalogtúrán vettem részt. A nagyjából tízfős társaság a havas szántóföldeken, mezőgazdasági utakon bandukolt, hogy a környék kevésbé nyilvánvaló kincseit felkeressük. A nagy attrakcióktól mentes útvonalvezetés, a reggeli köd, a hófödte táj és a maroknyi csapat együtt tette lehetővé, hogy egyedülálló élményben legyen részünk. Igazi adventi készületi túra volt ez, a külső körülmények csak kevéssé nehezítették a befelé- és néha-néha az egymásra figyelést.

Ahogy a lakott területeket elhagytuk, keskeny ösvényeken vagy traktor szántotta mélyedéseken vezetett utunk. Többször ugrattuk egymást azzal, hogy „lábnyomodban járok”. Ami adott esetben egyszerre könnyítette és nehezítette meg a túrázó dolgát.

Milyen is  a másik lábnyomát követni?

48. A létra helyéről

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök


Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.