tettem fel a kérdést, mert engem vonz. Évszaktól függetlenül, ha igazán elemi kikapcsolódásra vágyom, víz felé visz a lábam. Szeretem hallgatni a forrás csobogását, a patak sodrát nézni, még a nagy Duna is elbűvöl, de igazán az állóvizek vonzanak. A helyi csónakázótó is csodaszép, de már alig várom, hogy a kedvenc rohonci tó partján üldögéljek vagy a Balaton összes színét, illatát magamba építsem.
Nálam a víz iránti vágy a tavasz kezdetén csúcsosodik, ilyenkor vágyom legerősebben vízpartra vagy legalább medencébe. Mióta a helyi uszoda bezárt, viszonylag limitáltak a lehetőségeim, de az év ilyen szakaszában esélyes felbukkanásom a közeli városok uszodájában.
Plusz belül is vágyom a vízre. Míg télen nehezen csúszik a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadék, böjtidőben gyógyteákkal, forrásvízzel, időszakos léböjttel is igyekszem a belső raktárakat tölteni. Idén először próbáltam ki Szabó Gyuri bácsi teakúráját, és mondhatom, a nap fénypontja volt a 10-15 perces nyugodt teaszertartás. Tél eleje óta nagyrészt forrásvizet iszunk, egy közeli forrástól hozzuk az isteni finom vizet hetente egy-két alkalommal. Tettem ezt azért, mert a csapvízzel a kovászom sosem jött fel olyan szépen, mint az első, még palackban hazacipelt forrásvíztől. Nem vagyok abban biztos, hogy csak erre az egy okra vezethető vissza, de a hajam, körmöm sokkal jobb állapotban van, mint annak előtte. Mindenesetre ártani biztosan nem árt, és az íze is finom 😊
Ahogy az olvadás beindul, és „enged a föld fagya”, lassacskán megindul a fákban, növényekben is a keringés. A napfényen kívül a víz kelti életre tavasz közeledtével a növényeket is. Gyakorlott faölelgetők állítják, érezni az áramlás beindulását a délceg fákon. Én bevallom, idáig még nem jutottam, de kíváncsian tapasztom tenyeremet a fák hűs törzsére, hátha egyszer én is közeli tapasztalója lehetek az ébredésnek.
Ahogy a természetben és bennem is telik a víz, olvadnak a rég fagyott részek, bizony gyakran túlcsordul a rendszer. Azaz a megszokottnál érzelmesebb vagyok, és néha teljesen hétköznapi szituációkban is kicsordul a könnyem. Mondjuk, nekem nem kell túl sok, egy mondat a gyerekeimről, egy romantikus film vagy emberi gesztus azonnal át tud változtatni bőgőmasinává. Ez a tavasz bővelkedik eddig a megható és megpróbáló pillanatokban. Legyen az ukrán menekültek, orosz anyák, romantikus lányregények hősének sorsa vagy egy-egy tiszta érzelmekkel fűtött mondat, nekem már potyognak a könnyeim. De az évek során megtanultam, a sírás nemcsak a gyengeség jele. Hanem pont az erőé: hatalmas bátorság kell felvállalni, hogy érző lények vagyunk. Ha kicsordul pár könnycsepp, az sokkal bátrabb cselekedet, mint egy újabb maszkot erőltetni magunkra és úgy tenni, mintha nem emberek, de gépek volnánk.
Minden élőnek víz kell a növekedéséhez, az életben maradásához és a megújulásához is. Nem csoda, hogy a víz a megtisztulás, újrakezdés, tiszta lappal indulás szimbólumát hordozza különféle vallásokban, néphitekben a seregnyi babona mellett. A keresztség, az isteni új élet is vízben indul, csakúgy, mint földi életünk is a magzatvízben. S ahogy a testünknek, úgy lelkünknek is ugyanilyen fontos a víz.
Gyakran csodálkozom rá azokra, akik országunkat becsmérlik. Nemcsak termőterületünk, de vízkészletünk is Európa élvonalába húz minket. Ásvány-, gyógy- és termálvízkészletünk óriási kincsünk. Fél Európa ide járhatna gyógyulni, hiszen a gyógyvizek hatásossága tudományosan is bizonyított. Nagy pártolója vagyok a fürdőkúrának, s itt hívnám fel a figyelmet szintén sokat és méltatlanul szidott egészségbiztosítási rendszerünk egyik vívmányára. A világon talán egyedülállóként évi 2 alkalommal prevenciós és terápiás céllal mindenki számára igénybe vehető a tb-támogatott gyógykúra valamely fürdőhelyen. Fillérekből őrizhetnénk meg egészségünket, tömhetnénk magunkba a vegyszermentes, háztáji növényeket, de mi inkább mekibe járunk, gyógyszereket kapkodunk és szidjuk az épp aktuálisan hatalmon lévő politikusokat, hogy tönkreteszik az életünket. Pedig nem, mi magunk vagyunk azok.
No de túlzottan elragadtak a hétvége eseményei, kanyarodjunk csak vissza a vízhez. Itt van nekünk ez a csoda Balaton. Amely négy évszakon keresztül bűvöl el minket méretével, ezer színével, a nádas fényeivel, de valahogy csak másfél hónapig értékeljük. Mondjuk, már aki, nekem pont akkor a legkedvesebb, amikor egy lélek sem jár még a Tagore-sétányon sem, pedig az nagy szó 😊 Idén is sikerült pár ilyen pillanatot kisajátítanunk, de Szigliget vagy Balatonberény mellett a lapályban, épített környezettől mentesen is ugyanúgy élvezhető, vagy talán még jobban. Ahogy az árvaszúnyogok, békák, parti növényzet minden kis rezdülése együtt él a hatalmas víztömeggel, az nagyon békés tud lenni. Olyankor nyerem vissza a világba vetett hitemet teljesen, ha ennek a csodának tudatos részese lehetek néhány percre. A természetben mindenütt rend van, ahol nincs, ott keressük kitartóan az embert, ő okozza a rendetlenséget.
A víz azért is varázslatos, mert tán az anyaméhben töltött hónapok emlékét magunkban hordozva ott tudunk teljesen kikapcsolódni. Nemhiába vágyunk vízpartra nyaralni, persze a nyári melegben a hűs víz elviselhetővé is teszi a hőséget, de a lebegés, a szabadság érzése talán vízben tud leginkább megfoganni bennünk. Persze borzasztó jó egy erdei séta vagy heverni a szalmaillatú mezőn vagy puha fűben, de a víz jelenléte megsokszorozza az élményt. Ha pedig egy kellően nagy medencében lebeghetünk, legyen az uszoda, gyógyfürdő vagy egy tó- az fantasztikusan segíti a kapcsolódást a bennünk élő gyermekkel. A témának tengernyi irodalma van, és bizton mondhatom, nem én vagyok a szakértője, de hadd áruljam el a titkot: mindegyikünkben él a gyermeki énünk, akit érdemes néha felkeresni. Ugyanis ezen személyiségrészünk a forrása az őszinte kapcsolódásnak, a spontán örömnek és a kreativitásnak. Nincs olyan életszakasz vagy helyzet, amikor ne lenne fontos ez a bennünk megbúvó erőforrás, csak nagyon gyakran a mindennapok páncélja alól kell előbányászni. Tapasztalatom szerint semmi nem szolgálja úgy a megújulást, mint a belső gyermek felkeresése.
Szóval irány a víz, kívül-belül, ússzunk együtt az érzelmekben és a megkönnyebbülésben idén tavasszal. Szomjazunk rá mind egyenként, mind közösségben, ahogy tapasztalom. Egészségünkre!
