Miért oly vonzó a víz?

tettem fel a kérdést, mert engem vonz. Évszaktól függetlenül, ha igazán elemi kikapcsolódásra vágyom, víz felé visz a lábam. Szeretem hallgatni a forrás csobogását, a patak sodrát nézni, még a nagy Duna is elbűvöl, de igazán az állóvizek vonzanak. A helyi csónakázótó is csodaszép, de már alig várom, hogy a kedvenc rohonci tó partján üldögéljek vagy a Balaton összes színét, illatát magamba építsem.

Pálya(nem)tévesztési tanácsadó

Pontosan két nap múlva, február 15-én kell véglegesíteni a felsőoktatási felvételi jelentkezéseket. Bizonyára vannak még olyanok, akik az utolsó percekben is hezitálnak, taktikáznak, elmeznek, statisztikákat böngésznek. Talán olyanok is vannak, akik még azt sem tudják bizonyosan, hogy merjenek-e jelentkezni? S a igen, hová? Mi a jó szakma, a menő egyetem, a legelismertebb vagy akár a legkönnyebben teljesíthető szak? Kőhalmi Zoltán remek estje inspirálta a címet, az elmúlt 2 napom pedig a témát.

A fenti kérdésekből csak egyre tudom a választ: próbáld meg, hisz veszteni valód igazán nincs! A jelentkezés maximum 6 helyre teljesen ingyenes, és egy kis odafigyeléssel és ügyfélkapu-fiókkal 10 perc alatt megoldható a felvi.hu-n. Az alábbi tanácsok pedig abból a célból íródtak, hogy segítséget nyújtson, ahol arra szükség van. Egy többszörös pályamódosító, egy bölcsészből lett mérnök, és egy leendő tanuló tanácsai a rajtvonalnál állóknak, azaz tulajdonképp majdnem mindenkinek. Tanulni sosem késő!

52. Goodbye, 2021! Hello, 2022!

Az évértékelő- új év tervező nálam már régi hagyomány. Van egy kézzel írt, csak magamnak és a fióknak szánt verziója, melyhez a YearCompass ad nyolcadik éve segítséget, illetve van egy fotómontázsos publikus formája is, mely ezennel ide költözik a napos oldalra a konyhaszigetről.

Ezúttal azokat az idei évben fotókat válogattam iránymutatónak, amit szeretnék a következő időszakban is megtartani, tovább vinni, gyarapítani.

51. Arról, hogy mit találtam idén a fa alatt?

A karácsonyfa fényeinél különösen kegyelmi helyzet írni. A lakás meleg, a gyomor már-már tiltakozik az újabb falatoktól, a gyerekek öröme ugyan csillapodott, de még tapintható mindenütt. Hétvége van, az egyik vendégségtől a másikig adódott nyugalmas napon tényleg semmi kötöttség és kötelezettség. A tészta kel magától, gondozása pont annyira engem is gondoz: bizonyos időközönként felállok a kanapéról, hajtogatok egyet, iszom a friss forrásvizet, majd visszatérek a kanapé-kuckóba olvasni, figyelni, írni. Azt hiszem, két-három hónapot simán le tudnék nyomni itt és most.

A szokásos csendes vasárnapi egyedüllétben a fényfüzért figyelve elgondolkoztam a karácsonyon. Néztem a fát, az évről évre ugyanolyan kedves díszeket, és az idei bőkezű ajándékokat vettem sorra.

50. Arról, hogy miért is jó nőnek lenni?

Kérdezte ma a fenti kérdést kedves kollegina. Épp ablakpucolás közepette ért a kérdés, volt időm érlelni a választ magamban.

Az első, ösztönös válaszom az, hogy nincs más választásom. Nőként születtem erre a világra, ennek minden ajándékával és terhével. Ezt élem, ezt hajtom virágba, ezt nevelem-növelem magamban, és rendben vagyok ezzel a csajos dologgal, úgy érzem.

Nem mondom, hogy sosem voltak ezzel nehézségeim, életem első néhány évében például ha masnit fontak a hajamba, hangos kiabálással így reagáltam: Fiú vagyok, fiú vagyok!

49. Arról, hogy mit tegyünk mások lábnyomával a készület idején

Ma egy szinte egész napos gyalogtúrán vettem részt. A nagyjából tízfős társaság a havas szántóföldeken, mezőgazdasági utakon bandukolt, hogy a környék kevésbé nyilvánvaló kincseit felkeressük. A nagy attrakcióktól mentes útvonalvezetés, a reggeli köd, a hófödte táj és a maroknyi csapat együtt tette lehetővé, hogy egyedülálló élményben legyen részünk. Igazi adventi készületi túra volt ez, a külső körülmények csak kevéssé nehezítették a befelé- és néha-néha az egymásra figyelést.

Ahogy a lakott területeket elhagytuk, keskeny ösvényeken vagy traktor szántotta mélyedéseken vezetett utunk. Többször ugrattuk egymást azzal, hogy „lábnyomodban járok”. Ami adott esetben egyszerre könnyítette és nehezítette meg a túrázó dolgát.

Milyen is  a másik lábnyomát követni?

48. A létra helyéről

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök


Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

47. A várakozás öröméről

Amióta az eszemet tudom, a kedvenc ünnepem a karácsony. Gyerekkoromban is szerettem, nyilván egy darabig az ajándékok miatt, de aztán az évek során átvette az örömet valami sokkal fontosabb. A várakozás izgalma, öröme, az egyszeri és megismételhetetlen ünnepi érzés.

Minden karácsony alapjaiban más és más, tényleg nincs két egyforma ünnep, de nem azért, mert évente lecserélnénk a dekorációt vagy a családtagokat 😊 Nálunk még a karácsonyfa is ugyanaz (a földlabdás) évről-évre, és a körítés is ritkán változik. Egy ideje figyelem magunkat, és rájöttem, hogy a készülődés hetei határozzák meg az ünnepet. Ha vesszük a fáradságot, és nemcsak a dekorációt tesszük ki a ház különböző pontjaira, de a testünket-lelkünket is igyekszünk ünnepire hangolni, akkor egészen más, meghittebb karácsonyban lehet részünk.

46. A szavak varázslatos életéről

A héten egy egészen fantasztikus kommunikációs tréningen voltam. Mondhatná az, aki ismer, hogy én tudok és szeretek beszélni, miért van szükségem effélékre?

Nos, tartozom egy vallomással, s mindjárt kettő lesz belőle: szerintem nem tudok, és ha jobban magamba nézek, nem is szeretek túlzottan beszélni. Harmadik indokom pedig megingathatatlan: szerintem nincs a földön olyan ember, akire ne férne rá az ismétlés és némi újdonság megtanulása. Tehát akármilyen tanfolyam, workshop, ismeretterjesztő előadás legyen is az, én örömmel veszek részt, ha módomban áll. Sokkal kevesebben, mint szeretnék, hol a rendelkezésre álló előzetes tudás, hol a véges anyagiak, de legtöbbször a drága idő korlátozzák tanulmányi vágyaimat.

45. Arról, hogy a fény fontosabb, mint hinnénk

Arról már írtam az év elején, mennyire fontos a jó illat és a pihenés számomra, de van itt még valami, ami néha a kávénál is jobban segít feltöltődni. Most, hogy a nappalok egyre csak rövidülnek, és a dolgozó ember számára jön az a 4-5 hónap, amikor természetes fényt csak elvétve lát, úgy érzem, fontos szólni a fény fontosságáról.

Az őszi-téli időszak, különösen a november és a január a két legkevésbé kedvelt hónap Európában. Az időjárás is a legmostohább arcát mutatja, de talán nem is a hideg visel meg minket, hanem a természetes fény és az igazi közösség hiánya.