Kilencedik éve ülök le magammal, egy nagy pohár vízzel, egy tollal, a naptárammal és a Yearcompass tervezővel az év végi napokban. Bár munkás feladat, nagyon szeretem összegezni, summázni az eltelt időszakot, levonni a tanulságait, javát tovább mentve tervezni a következőt.
Idén először negyedévente is készítettem kis állapot-ellenőrzéseket, mert 2022 hihetetlen változásokat, tanításokat adott, melyek egy része nem várhatott decemberig. Azt hiszem, ennyire intenzív évem sosem volt még. Ez volt zsinórban a harmadik olyan év, amikor kevés külső körülmény állt a dolgok szerencsés alakulása szolgálatában, mégis sikerült egy tartalmas és gazdag évet kanyarítani. Tanulságos számomra, hogy nem a körülményeink, sokkal inkább reményeink, álmaink alakítják az életünket, és bízom benne, hogy jövőre sem lesz ez másként.
Szokásom kis fotómontázsokat segítségül hívni. Az év, amelytől búcsúzok, képekben a teljesség igénye nélkül ilyen lett:
Persze, ezek közel sem fontos lélekbeli történések, csupán a fontos pillanatok környékén készült jól sikerült felvételek sora, mégis szépen keretbe foglalja az év esszenciáját.
2022 a legmélyebb kétségbeeséssel indult, mind a lelkiállapotom, mind az egészségem rottyon volt év elején. Utóbbiért én is tettem, ha nem is tudatosan: ha van olyan, hogy poszttraumás kiégés, akkor jelentem, megvolt, s egy betegség formájában érkezett. Sem motivációt, sem perspektívát nem láttam sem magánéletben, sem munkában, s habár az írásban ekkor voltam legaktívabb, azt sejtettem, egyelőre kevés a megélhetés biztosításához. Nagy kedvem lett volna felkerekedni a rég tervezett Caminora. Talán annak is eljön az ideje hamarosan, de ehelyett jelentkeztem pszichológia szakra (nem vettek fel) és egy új állásra (felvettek). Tavasszal várt még a covid és egy kézműtét, hogy egy jó darabig se kenyeret sütni, se írni ne tudjak, de az év végére a lelkem is rehabilitálódik a traumából lassan, a kezem pedig hála a jó ellátásnak, közel 100%-osan üzemel. Az írással kapcsolatosan is alakulnak a terveim, de annyira elfáradtam év végére, hogy már ígérni sem merek. Nagyon köszönöm az interjúalanyoknak a tartalmas beszélgetéseket, a maroknyi lelkes embernek a folyamatos támogatást, igyekszem meghálálni!
Az év slágere nálam egyértelműen a Reptér (nem, nem Korda Gyuri bácsi miatt): soha ennyi időt nem töltöttem különböző városok repterein, és nagyon élveztem a helyzetet. 10 ország, tízezer mérföld a levegőben, nagyjából tizenötezer kilométer autóval, tengersok élménnyel, találkozásokkal, tapasztalásokkal. Ausztria, Csehország, Németország, Svájc, Szlovénia, Olaszország, Franciaország, Izland, India, Spanyolország. Kikapcsolódás és munka szerte a világban. Egyelőre nem teher, nagyon szeretek minden repüléssel kapcsolatos dolgot- eskü, még a biztonsági ellenőrzés sem zavar, sőt! Nagyon szeretem látni a kultúrák találkozását, az emberi sokféleséget és egyszerre a hasonlóságot bennünk. Számomra reptéren lenni felemelő érzés, persze szó szerint is, de lelkileg ugyanúgy. Terveim között szerepel az utazások holt idejének okosabb hasznosítása a jövőben, azt hiszem, idén egy életre kibámészkodtam magam várakozás közben 🙂
Szerettem utazni, és a sok utazás között itthon megpihenni. Sok segítséggel lett szépen alakuló és jól termő konyhakertünk, lett kényelmes kis zugom a házban, a tetőtérben. Jó néhány sétát tettünk idén is a városban és a hegyen. A Várszínház gondoskodott arról, hogy a világ közepén lehessünk itthon. Ennyi jó előadás talán még sosem volt, hálás vagyok érte- a nagy nyári szabadság nélküli nyaramat mentette meg a sok jó program helyben. A kiscsalád is részt vett a kalandozásokba. Ahogy összegeztem az év legemlékezetesebb történéseit tegnap, mind a közös élmények kerültek előre a sorban. Ugyan nehezen mozdul a csapat, de ugyanakkor hálás közönség is: jól bírják az utazást és értékelik a szépet, legyen az táj vagy épített környezet. Idén ha maradt bennem hiányérzet, az csak azért volt, mert én vagyok az egyszemélyes motorja a családban a kalandoknak, és nagyon jólesne, ha nem nekem kellene az elejétől végéig kitalálni, megszervezni a közös élményeket. Gyermekek nőnek, mi több: öregszenek, hamarosan már csak egy kiskorú lesz a háznál. Ezzel együtt megtapasztalhatjuk a nagypályás izgalmakat is, de öröm látni, hogy szépen rátalál ki-ki a saját útjára. Bízom benne, hogy képesek leszünk szárnyakat adni, most annak jön ideje.
A közösség, a barátaim idén is velem voltak, sokat jelent az energia, amit tőlük kapok. Jó érzés megtapasztalni az egyre erősődő női szövetséget körülöttem. Jó párszor dobott mentőövet a társaságuk, szó szerint segítenek fennmaradni a vízen. Engem erős nők vesznek körül, és nem félünk egymástól tanulni. Remélem, jövőre tovább erősítjük egymást, vannak már tervek az újabb élményekre és együttes tanulásra. Jó volt néhány rég látott embert viszont látni 2022-ben, örültem a találkozásoknak, legyen az ezer éves ismeretség vagy osztálytalálkozó, mind szép emlék marad. Muszáj volt persze búcsúzni is, jó pár volt kollégára emlékszem jó szívvel, öröm volt együtt dolgozni. Bízom a közös túrák, beszélgetések folytatásában, majd az évek eldöntik, kik azok, akik hozzánk tartoznak, vagy mégsem.
Új tapasztalás volt az év végén az önkéntes munka: nem várt ajándékot kaptam azzal, hogy adományt gyűjtöttönk és segítettünk egy civil szervezeten keresztül. Eddig számomra láthatatlan volt, mennyi a segítőkész és odaadó ember munkája egy-egy esemény, és mennyire sok a jó ember körülöttem, utcán, boltban, munkahelyen. Idén is elindultam Mariazellbe, de egy sérülés az út felénél megállásra késztetett. Nem voltam ott fejben sem egészen, de a sérülés mutatta meg az év esszenciáját a legjobban: kizárólag akarásból nem fog sikerülni semmi- kell hozzá a földi és égi segítség is, hogy megérkezzek egy-egy kegyelmi pillanatba, helyzetbe. A hitem az élmények hatására jobban megerősődött, szép ajándéka ez annak a felemás pár nap kivetüléseként a felemás évnek.
Szakmailag nagy utat jártam be, a régi és az új munkahelyen is fontos élmények értek. Tavasz végére kikristályosodott bennem, hogy kevés dolognak van olyan sok értelme, mint a közös tanulásnak. Legyen az projektvezetés, mentorálás vagy tréning, amit egymásnak adunk és egymástól kapunk, az marad csak meg, az emberek fejlesztésével jut a vállalat is előre. Persze, fontosak a statisztikák, adathalmok és üzleti tervek is, de csak abban az esetben, ha az az emberek épüléséhez járul hozzá, nem kizárólag stresszforrás és tárhely-rabló tevékenység. Nagyon remélem, hogy az új szakmai utamon ebben az irányban tudunk tovább haladni, és közösen fejlődünk tovább. Hangsúlyosabb lesz az évek múlásával az is, hogy olyan vállalatnak dolgozzak, amely értékrendje az enyémmel nagyobb metszetet mutat. Nagyon remélem, ebben is előre megyünk, nem hátra 🙂
Milyen évet szeretnék? Áldottat, új ismeretekkel, találkozásokkal és valódi kapcsolatokkal teli egészet. Amikor lesz erőnk önmagunk mellett másokra is, közös élményeket gyűjtünk, együtt gazdagodunk, töltekezünk. Egészséget, gyógyulást, gazdálkodást és gazdagságot, örömet, munkát és pihenést megfelelő ütemben. Igazi érzéseket, teljességet, nagy öleléseket, szerelmet, bizalmat, kincseket. Társat annak, aki szeretne, és szabadságot annak, akinek ez minden vágya. Tiszta vizet, tápláló élelmet, szabadon átjárható határokat és békét. Szépet, jót és hasznosat, jó könyveket, szép verseket, színpadon színházat, koncerteket. Mindenkinek azt a jót, amire ő maga vágyik, adja meg az új esztendő.
Összeállítottam néhány képet, hogy segítségül legyen a tervezésben. Remélem, merek a következő évre is elég nagyot álmodni, de hálás vagyok azért, hogy néha a legmerészebb álmaimra is rálicitál az ég. Legyen hát legalább ennyire színes, illatos és derűs évünk együtt!
