Az évértékelő- új év tervező nálam már régi hagyomány. Van egy kézzel írt, csak magamnak és a fióknak szánt verziója, melyhez a YearCompass ad nyolcadik éve segítséget, illetve van egy fotómontázsos publikus formája is, mely ezennel ide költözik a napos oldalra a konyhaszigetről.
Ezúttal azokat az idei évben fotókat válogattam iránymutatónak, amit szeretnék a következő időszakban is megtartani, tovább vinni, gyarapítani.
A 2020-as év volt az első igazán abszurd évem, amire vissza tudok emlékezni, és ennek méltó párja volt a ’21-es. Mégis mindkét év tanulságokkal teli, őszintén jó év volt- közel sem az adottságai miatt, hanem amit kihoztunk belőle. Szerencsére napjai teltek is, nem csak simán elmúltak.
2021 küzdelmes volt, ezt vállalom- szerintem már régen vívódtam annyit veszteségeken, feladatokon, munkán, sőt még a szabadidőmön is, mint a mögöttünk hagyott évben. A vírushelyzetnek nevezett társadalmi és morális krízis korlátai között egészen nehéz volt megőrizni a józan eszemet. A legnagyobbat talán az Európai Unióban csalódtam, pedig régebben egyik legnagyobb támogatója voltam az eszmének. A lassan két éve hiányzó egységes szabályok, az európai ember fogalmának vészhelyzeti kihalása láttán meghasad a szív. Az egyes országok és főleg a 2 kilométerre lévő Ausztria időszakos elérhetetlensége megmutatta, hogy a vasfüggöny még mindig létezik. Európai egység sose volt, a testvériesség meg elfogyott. De mivel fentieken nem tudok változtatni, óriási energiákat sem érdemel, bár említésre méltó és tanulságos is. Kiváló viszont ez a pár év ahhoz, hogy az önismeretre, a saját utamra helyezzem a fókuszt, van itt is dolog bőven. A többit meg az idő és a rozsda megoldja.
2021 kegyelmes volt. Adott jó pár szép találkozást, beszélgetést, sikeres feladatot, örömet. Találkoztunk, éltünk, búcsúztunk, közte ültünk közös ünnepeket egészségben és együtt. Tanultunk, olvastunk, gyakran kérdeztünk és néha válaszokat is kaptunk. A legnagyobb idei ajándékom a mariazelli zarándoklat volt, az év második fele a varázslatában telt, és lélekben már készülök a következőre. Megpróbált és épített. Írhattam szabadon egész évben, nagy kedvvel és értő közönségem is van hozzá. Sokkal hálásabb vagyok a maroknyi „elvtársért”, mint a lájkbajnok, felületes tömegért. Köszönet itt is!
2021 kalandos volt. Sokat túráztunk, elsősorban a közeli ösvényeken, erdőkben, hegyeken. Felfedeztünk rengeteg gyöngyszemet a közelben: a szelestei arborétumot, a káldi erdőt, a Hany Istók tanösvényt a szomszéd megyében. Szuper forrásra akadtunk Kiszsidányban, vize azóta is táplál minket. Két alkalommal is eljutottunk a vágyott tengerpartra, egy kedves, hotelektől mentes kis városkába Horvátországba. Jó volt töltődni a balzsamos szélben, sós vízben, csendben. Ausztria hegyeiből a bonyodalmak ellenére számomra is jutott egy keskeny, de annál szebb és emlékezetesebb szeletke. Szerettem.
Milyen álmaim következő éve? Küzdelmes, kegyelmes és kalandos 😊 Biztos vagyok abban, hogy a következő nem lesz könnyebb év a megelőzőknél, de hiszem és remélem, hogy sokkal inkább építeni mint rombolni fog minden nehézsége. Olyan évet szeretnék, amikor őszinték és bátrak leszünk, rengeteget kérdezünk, tájékozódunk, olvasunk és okulunk. Fejlődünk. Olyan évet szeretnék, ahol megengedjük magunknak az őszinte örömet és boldogságot, ahol adni és kapni is ugyanazzal a derűvel fogunk, Gondoskodunk és elfogadjuk mások gondoskodását. Szeretünk és kapcsolódunk. Olyan évet szeretnék, amikor a nagy veszteségek végre elkerülnek bennünket, egészséget, teljességet vágyom, a betegeknek teljes gyógyulást és méltóságot a küzdelmek idejére. Élünk. Egy, az előző kettőnél szabadabb évet szeretnék, ahol újra emberként lehetek világpolgár, kényszerek nélkül, de a másikat tisztelve. Utazunk. Élvezzük a teljes, mind gyakrabban házi készítésű étkeket, kóstoljuk sokféle nemzet sokféle remekét. Megválogatjuk, mit és hol eszünk. Táplálkozunk. Olyan 2022-re vágyom, ahol testünket és lelkünket is ápoljuk, gondozzuk, fejlesztjük. Nyújtunk, erősödünk, mozgásban maradunk. A léleknek is megadjuk, ami neki jár, a pihenést, művelődést, zenét, hitet és reményt. Töltekezünk. Használjuk az ajándékainkat, szépítjük a kertünket, lakásunkat, környezetünket. Alkotunk. Azzal, amink van, felelősen bánunk, nem halmozunk, az erőforrásainkkal jól gazdálkodunk. Igyekszünk a lehető legkevésbé terhelni a környezetünket, ebben visszatérünk a nagyanyáink életmódjához. Gazdálkodunk és gazdagodunk.
Legyen 2022 az az év, amit magunknak teszünk teljessé! Kívánok ehhez bátorságot, vágyat, kitartást és őszinte örömet! Éljen az új év!
