5. A jelmezbálról és a jelmez-szerepeinkről
Jelmezt húzunk. Maszkoljuk az arcunkat nap mint nap. Most nem arra a darabka kötelező textilre gondolok, ami borzolja és színesíti (vagy szürkíti?) majd egy éve mindennapjainkat.
Arra a jelmezre gondolok, amit olyan sokszor, sokféle szerepünkben öltünk magunkra. Ráadásul tengernyi van belőle. Nekem legalábbis. A repertoárom mostanság a teljesség igénye nélkül: anya, nő, barát, kolléga, beosztott, szakember, szomszéd, városlakó, vándor, szakács, cukrász, takarító, ezermester, utas, ügyfél, páciens, tanár. Meg ki tudja még mi, épp amit a különféle helyzetek megkívánnak.
Persze mindezen jelmezek gyorsan cserélődnek, és az enyémek abban is speciálisak, hogy ritka a szövésük: meglehetősen keveset takarnak. Egyre kevesebbet, ahogy az évek telnek.
