Pár évvel ezelőttig nagyon érzékeny szaglásom volt. Néha áldás volt, néha átok, de aztán egy arcüreg gyulladás-sorozat lecsökkentette a normál-érzékeny szintre. Ez a legjobban működő érzékszervem, néha se látok-se hallok, de az orrom gyakran kisegít.
Az illat-emlékeim a legerősebbek, a vizuális vagy verbális emlékezésben sosem voltam penge. Vannak, akik 10-20-50 év távlatából is pontosan tudják idézni, hogy egy-egy beszélgetésben ki milyen szavakat használt, vagy hogy az első randin mit viselt a szívszerelme (vagy legnagyobb ellensége, ugye…). Na, jelentem, nekem arról sincs nagyon fogalmam, hogy tegnap mit viseltem vagy 10 perce mit mondtam. De az illatok, azokban élek. Gyerekkoromból tényleges történésekre, arcokra csak ritkán emlékszem vissza, az illatok viszont velem maradtak, és azok segítségével nosztalgiázom.
A képzeletbeli dobogón nálam a legelső az iszapos, nádason átszűrődő nyár végi tó illata. A kicsit poshadt, nagyon vakációszagú, nap-illatú víz. Valószínűleg a gyerekkori Szajki-tavaknál eltöltött nyarak emléke miatt, de egyértelműen szívdobogtató számomra. Ha például Sármelléknél autózunk, évszaktól és hőmérséklettől függetlenül lehúzom az ablakot az autóban és máris elfog az otthon-és nosztalgia érzése. Talán ezért is szeretem annyira a Kis-Balatont, ott valahogy koncentráltabb ez az illat, sokkal könnyebben kapcsolódok ki abban a környezetben.
A második a sorban a vaníliás kifli illata. Azokba az időkbe repít vissza, amikor még nagycsaládi, vendégjárós karácsonyokat tartottunk. Ezeknek a napoknak volt a fénypontja, amikor Annus néni kamrájából előkerült a híresen finom, csillogóan fehér cukorba mártott, őrült vaníliaillatú, pihepuha-omlós vaníliás kifli. Azt én annyira, de annyira szerettem és vártam! Azóta már én is sütöttem párszor az eredeti recept alapján, elég hasonlóra is szokott sikerülni, de immár a készítésnél telítődök a vanília illatával és mire ennék belőle, valahogy megkopik a varázs.
Harmadik meghatározó illat a hegesztés közben keletkező fémes, vibráló, füstös illat. Állítólag a világűrnek van hasonló illata. Például a Holdon tudomásom szerint még nem tapasztaltam, de nagybátyám és egyik szomszédunk is gyakran hegesztett ezt-azt, és kíváncsi gyerek lévén én mindig arra csetlettem-botlottam, ahol történt valami. A nagybátyám ráadásul hihetetlen dolgokat tudott összerakni, többek között a fali virágtartóink jelentős részét ő készítette. Én meg már akkor is nagy virágbarát voltam, örültem a kedvenceim szépséges tartóinak, szóval kellemes élmények kötnek az illathoz.
Hosszan-hosszan folytathatnám a sort, kedves számomra a gyerekeim feje búbjának az illata, a napérlelte málnáé, a friss termőföldé, a nyers faillat, a frissen esett hó vagy a rózsa illata, de nagyon tudok lelkesedni egy könyv kinyitásakor, és szívesen faragom a gyermek színes ceruzáit is. Imádom a papír-írószerboltok és könyvesboltok illatát, de például a drogéria nekem már túl sok, ott 10 perc után telítődöm. Bár a bőröm nem bírja, nagyon szeretem a finom parfümöket is, mindig van egy-egy aktuális kedvencem. Ha egy régi, már nem használt parfüm illatát megérzem, könnyebben beugrik egy emlék abból a korszakomból, amikor én viseltem. És igen, ha úgy tartotta kedvem, a karanténban is használtam a kedvenc illatomat, sokkal könnyebben éreztem magam nem barlanglakónak tőle.
Kifejezetten utálok például olajban sütni, annál inkább pepecselek szívesen a narancsvirág-vízzel, a vaníliával, kávéval, kakukkfűvel, rozmaringgal és társaival. Apropó, kávé. Régebben annyira erős volt a szaglásom, hogy szinte hányingerem volt a frissen főtt kávé illatától, meginni sem bírtam nagyjából 15 évvel ezelőttig. Aztán a kisgyerekes idők és az alváshiány nagy úr lévén sokat fordítottak életemen, kávéügyileg is.A 90-es évek óta a kávébabok és a kávéfőzők is sokat változtak és én is. Napjaim egyik fénypontja a frissen főtt kávé illatát belélegezni. A nápolyi, szigorúan állva a márványpultnál fogyasztott ristrettok és espresso macchiatok emléke felerősödik és aktiválja a boldogsághormonokat.
Ezért is választottam a heti elmélkedés témájául az illatokat. Ez az év sokaknak semmivel sem könnyebb egyelőre, mint a tavalyi, sőt. Ugye, mitől is lenne, sok minden nem változott attól, hogy a naptár átfordult… Ami ezekben a hosszú, hideg és sokszor rideg napokban sokat lendíthet a hangulaton, az a különböző kellemes illatok alkalmazása, tudatos keresése.
Álmos reggelekre például kis menta, ha napközben kell kis plusz energia, egy kellemes citrusos illat, egy zúzós munkanap után egy kis levendula vagy citromfű csodákra képes. Azért is fontos jó illatokkal körülvenni magunkat, mert a maszk mögötti világ nemcsak testileg, de lelkileg is megterhelő- talán azért is, mert letompítja a jó, léleknek kellemes illatokat is. Ráadásul az orvosi maszkok egy jelentős része, hogy is mondjam- büdös. Csodát tehet a napunkkal, ha előre tervezve kis illóolajjal kezeljük a maszkot, vagy legalább hazaérve párologtatunk pár csepp frissítő vagy nyugtató kellemes illatú illóolajat.
Nektek mi a kedvenc illat-emléketek? Szoktatok illóolajokat párologtatni?
