Az elmúlt hetekben az estéimet a The Bold Type című Netflix sorozat színesítette. A csodás ruhák, az izgalmas sztorik, jó ügyek mind kiváló témák egyenként is, de a főszereplő három Y-generációs lány és közös főnökük összefogása és ereje lenyűgöző. Bár minden egyes résznél megállapítom, hogy nagyon nem vagyok Y-generációs, de minden alkalommal kicsit sajnálom is.
Nagyon erősen reménykedem abban, hogy a következő generációknak a sorozaton kívül is könnyebben megy az a fajta erő, tudatosság, magabiztosság megélése és sugárzása, ami az én generációmnak jellemzően csak a negyvenes éveire sikeredik. Minden egyes részben volt egy-egy olyan gesztus, mondat, jó példa, ami miatt megérte átsiklani a felszínes elemein a sorozatnak. Mert persze helyenként hollywoodian csillogó, az alapvetően konzervatív beállítottságomnak túlzottan gender-semleges, néha szabados, alkoholban gazdag és nagyon ááámerikai, de túl ezeken értéket közvetít és bátran ajánlom.
Nekem sokáig volt némi problémám a nőkkel való kapcsolódással. Nem igazán tapasztaltam meg iskolában és sokáig a munkában sem a női összefogás erejét. Persze voltak jó példák és példaképek itt-ott, de valahogy a mérleg másik oldala nyomott többet a latban. Voltak totálisan ellentétes értékekkel rendelkező lányok, nők az úton, s ha nyíltan rosszindulatú nem is, de támogató viszonylag kevés akadt. Persze bonyolult volt a saját helyzetem is, az anyját egyedül nevelő lánygyermek, súlyosbítva egy velünk élő nagymamával- nem éppen szerencsés kombináció a problémamentes csajviszonyok kialakításában.
Kellett hozzá jó pár év, de a magánéletben megtaláltuk egymást azzal a néhány nővel, akikkel kölcsönösen számíthatunk egymásra, akármit is dobjon a gép. Legyenek távol vagy közel, párban vagy egyedül, bátorításért vagy seggberúgásért nyugodtan folyamodhatok hozzájuk. Van egy kisebb, belső privát köröm és van egy nagyobb női támogató közösség is, akik fontos visszajelzéseket adtak-adnak, figyelünk egymás mondanivalójára, és ahogy tudjuk, támogatjuk egymást.
Munkaügyben is úgy lett egyre jobb a helyzet, ahogy öregedtem. Dolgoztam szinte kizárólag nőkkel, az kemény volt, de szerencsére vannak még a régi bandából is, akik szóba állnak velem. Az ösztrogénviharban azért időnként kihívás volt boldogulni 😊 Aztán dolgoztam olyan helyen is, ahol mi csajok voltunk kisebbségben, és kifejezetten jól működött egy ideig. Az Y-generációs csajokkal sokáig nem volt könnyű megtalálni a közös nevezőt, de így utólag visszatekintve (na és a sorozatból felokosodva) egyszerűen az volt a helyzet, hogy magabiztosságból és céltudatosságból ők már dupla adagot kaptak, amit a tíz évvel ezelőtti fejemmel még nehéz volt megérteni. De nagyon boldog vagyok, hogy sikerült szintet lépnem, kíváncsian várom a Z-generációs kihívásokat.
Már korábban is írtam arról, milyen fontos az önszeretet. Ha magunkkal nem vagyunk rendben, másokkal is bonyolult kapcsolódásra leszünk csak képesek. Ami nekem sokat segített a nőkhöz való kapcsolódás áthangolásában, az a munka magammal. Ez persze egy szüntelen foglalatosság, ezer meg egy körülmény boríthatja fel az egyensúlyt, de egy ideje a jó ösvényen haladok, azt gondolom. Már csak azért is, mert egyre bátrabban merem magamat felvállalni, függetlenül attól, hogy másnak tetszik-e?
Mindig is volt és lesz is olyan, akinek nem tetszik amit mondok, teszek, ahogy gondolkozom vagy kinézek. Tudom, lehetnék soványabb, teltebb, hosszabb vagy rövidebb hajú, festethetném is a hajam vagy hordhatnék más ruhákat. Írhatnék kevesebbet, vagy egyáltalán nem kéne írnom, legyek racionális mérnökember végtére is, lóghatnék többet vagy kevesebbet a közösségi oldalakon, főzhetnék minden nap vagy minek főzök annyit? Fotózhatnám a családomat büszkén vagy nem is szabadna közzé tennem a szerettek fotóját sehol…Ugye milyen ismerős dilemmák? Na pont ilyen vacakságokon szoktak a kapcsolatok elcsúszni, a nőiek is. Amennyiben azok nem a tiszteleten alapulnak. És abban fejlődtem igazán, hogy ezt már felismertem magamban és másokban, és csak azokra a jelzésekre és visszajelzésekre figyelek, amelyek ezen a kölcsönös tiszteleten alapulnak, a többi pedig egyszerűen nem számít.
Nagyrészt ez a támogató női közösség tette lehetővé, hogy valami új megszülethessen az elmúlt hónapokban. Várlak benneteket a napos oldalon az én mini egyszemélyes magazinom oldalain! És köszi csajok, nélkületek tényleg nem ment volna! 😊
A kiemelt képen Lesznai Anna csodás Ady-párna hímzése látható.
