15. A kétkezi tevékenységről és a hasznosság öröméről

Szoktatok gyerekkorotokban segíteni a szüleiteknek? Volt esetleg apukátoknak, nagypapátoknak műhelye? Szerettétek a technikaórákat? Amikor ti jártatok általános iskolába, mi mindent csináltatok ezeken az alkotós alkalmakon? A tanárotok szerette a tantárgyát vagy gépiesen nyomta le az órákat?

Nekem meggyőződésem, hogy ezek az első találkozások a munkával, a semmiből valamit alkotással életre szóló élmények. Aki találkozott valaha egy lelkes ezermesterrel, egy jó pedagógussal, biztosan nagyobb bátorsággal áll neki kisebb kétkezi feladatoknak felnőttként.

14. A Költészet napjáról

Elhoztam nektek ez alkalomból egyik kedvenc tavaszi versemet. Mint a legtöbb választás, ez is nehéz volt, de végre is idén tavasszal úgy érzem, reményre van a legnagyobb szükségünk. A vers élni segít.

Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez

Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,
és közben milyen nagyra nőttetek!
hüvelyknyire!… Kilombosodtatok
és ezer könnyű és friss fodrotok
halványzöld lángként repdesi körül
a gallyakat és táncol és örül.

13. Viharról, szélcsendről és feltámadás-vágyról

Napok óta dúdolom magamban a Quimby egyik régi slágerét.

Sokszor van úgy, hogy egy-egy dal vagy vers fejezi ki legjobban a gondolataimat, de ilyen dallamtapadás ritkán esik meg velem. A hét közepe óta kapaszkodom a dalszövegbe, egy-kétszer rá is kattintottam a Spotify-on, de fejben jóval többször játszottam le. Morzsolgatom magamban a sorait, szavait, mint valami alternatív rózsafüzért. Ezt dúdolgattam falfestés közben, bringázáskor, Nagyszombaton felfelé menet a Kálvárián, és ma délután is, amikor egy újabb megrázó hír ért el a kanapé biztonságos fészekmelegében.

12. Az ego-harcról és a megtalált békéről

Mikor volt utoljára veletek olyan, hogy semmi se jó? A ruha szúr, a cipő nem elég szellős, a szomszéd túl hangos, X vagy Y idegesítően szól hozzád, a könyv unalmas, a feladat problémás és még sorolhatnám? Velem pont ezen a héten estek meg fentiek. Az sem igaz, hogy mindegyik alaptalan volt, de a közös nevező mégiscsak én voltam a kupacban.

Ezek olyan napok voltak számomra, amikor a szokottnál is többet hadakoztam önmagammal, ritkán esik meg velem, hogy ennyire nehezen lássak ki a kis dobozomból. Szerencsére rájöttem, hol is van a gond-  a túlhizlalt és kissé elmagányosodott ego esete forgott fenn.

11. A nők támogatásáról és együttes erejéről

Az elmúlt hetekben az estéimet a The Bold Type című Netflix sorozat színesítette. A csodás ruhák, az izgalmas sztorik, jó ügyek mind kiváló témák egyenként is, de a főszereplő három Y-generációs lány és közös főnökük összefogása és ereje lenyűgöző.  Bár minden egyes résznél megállapítom, hogy nagyon nem vagyok Y-generációs, de minden alkalommal kicsit sajnálom is.

9. Az örökségről és az emlékezésről

Pont egy éve, hogy mindenhol ott van, csak itt nincs.

Pont egy éve fogalmam sincs, mit csináltam. Azt tudtam már előző este, hogy a telefon meg fog szólalni a hírrel. Azt is tudtuk már hetek óta, hogy be fog következni, de valahogy jól lenyomtuk a tudatunk mélyére, ám nem volt váratlan a pillanat. Talán alkalmasabb sem, többé nem szenvedett, és még a kórházi látogatási tilalom, a lassan egy éve tartó korlátozások és nemzetközi őrület előtt kicsekkolt a világból. Nemcsak élni, távozni is tudni kell, ugye?

8. A tavaszról és az új törekvésekről

Múlt héten hiányoltam a napfényes hétvégét, de a mostani bőséggel kárpótolt. Ráadásul mindkét hétvégi nap nagy részét a szabadban tölthettem, erdő-és mezőjárással, kertészkedéssel. Nem is tudom hirtelen, hogy a kert vagy én vártam jobban a téli maradványoktól való tisztulást, a száraz részek eltávolítását, a lazítást, fellélegzést?

7. Tavaszvárásról és virágzásról

Én annyira, de annyira várom idén a tavaszt, hogy komolyan megsértődtem egy kicsit a hétvége időjárásán. Általában nem szoktam vitába szállni az aktuális évszakkal vagy napi időjárással, mert ugye mi értelme is lenne? De szombaton annyira vágytam a meleg napsütéses időt, hóvirágot és kankalinokat akartam keresni egy napfürdős sétán- utóbbiból legalább hozhattam haza a szombati piacozásról- hogy egészen csalódott voltam a mindent beterítő köd láttán.