Hétköznap reggel a téli álmából lassan ébredő tavaszi belvárosban. A kávézóban isteni illatok, a kinti szürke hidegből belépve jóleső nyüzsgés fogadja a belépőt. Az egyik asztalnál két pályaelhagyó szociálpedagógus beszélget. Az egyik Papp-Felber Anita, a gaztevo.hu oldal tulajdonosa, kisvállalkozó és kertész, a másik pedig én vagyok. Anitát a Vasi Zöld Kosár Magbörze rendezvényén ismertem meg, és előadása után rögtön interjút kértem tőle. Azt gondolom, hogy a növényismeret és-termesztés egyre fontosabb lesz mindennapjainkban, és talán másokat is érdekelhet egy lelkes kert-influencer és a növények világa.
Azt már tudom saját és baráti példákból, hogy a szakmánk kiváló alap a pályamódosításra, köszönhetően egyrészt a szakma „megbecsültségének”, másrészt a kiváló oktatásnak, mely kellően széleskörű ismerettel bocsátott minket a pályára. Van az ismerőseim között pék, HR-igazgató, színész és fotós is, én pár kanyar után mérnök lettem. De hogy lesz egy szociálpedagógusból kertész?
Gyerekkorom óta szeretek mindent, ami a növényekkel kapcsolatos. Bakonybélben nőttem fel. A nagyszüleim hagyományos gazdaságot vittek, én pedig imádtam mindent, amit a nagypapám csinál. Náluk volt konyhakert is, ahol egy életre megszerettem a növényekkel kapcsolatos munkákat.
Volt egy néni is a faluban, akinek nagyon szép virágoskertje volt, és neki is szoktunk segíteni. Amikor nála tettem-vettem a barátnőmmel, azt vettem észre, hogy a délután pillanatok alatt elrepült. Gyakran vittem haza bujtást, magot az ő ritka virágaiból, hogy magamnak neveljek kis növényeket. Ahogy visszaemlékszem, a növényekkel, kerttel kapcsolatos feladatokhoz csak jó élményeim fűződnek, mindig egyfajta örömforrás volt számomra.
Természetesen gyerekként kertész akartam lenni, de anyukám erősködött, hogy tanuljak tovább, legyen az ő értelmezése szerint is rendes szakmám, majd diplomám. Az általa felkínált alternatívákból a pedagógia tetszett legjobban, így Pápára jelentkeztem pedagógiai szakközépiskolába. Jó választásnak bizonyult, megszerettem és ezen a vonalon tanultam tovább Győrben.
Nemcsak pálya-, de iskolatársak is vagyunk ezek szerint. Neked milyen élményeid vannak a győri évekről?
Az iskolát és a győri éveket szerettem- A szakmában képzeltem el a jövőmet, így végzett szociálpedagógusként a büntetés-végrehajtásban helyezkedtem el. Nagyon élveztem és sikereim is voltak az évek során. Saját kutatásokat vezettem, jó néhány aktív és eredményes évet töltöttem a szakmában. A második gyerekem születése után azonban döntési helyzetben találtam magam. Ha maradtam volna a pályán, sok időmet vitte volna el az ingázás és az elengedhetetlen extra utazás is- ez pedig a két kisgyerek mellől nem tűnt kivitelezhetőnek.
Részmunkaidőben helyezkedtem el, kezdő vállalkozók mentorálását vállaltam itt Szombathelyen egy civil szervezetnél és a napi négyórás munka mellett jutott időm nagyobb hangsúlyt fektetni a kertészkedésre. Családi házban laktunk, természetesen mindig is volt konyhakertem, de az a szezon olyan jól sikerült, hogy a saját szükségletünk mellett barátoknak, ismerősöknek is tudtam ajándékozni a megtermelt javakból. A terménybőség és a rengeteg pozitív visszajelzés miatt elhatároztam, hogy kipróbálom magam kertészként, ahogy mindig is vágytam rá a lelkem mélyén.
A kertészkedés egyrészt ősi tudás, másrészt pedig egy szakma. Amikor a te kis kertészet-csírád hajtani kezdett, mi volt a táptalaja? Honnan az ismeret a szándék mellé?
Amellett, hogy falun laktunk, és a nagyszülőknél volt háztáji, az alapokat az általános iskolában is elsajátíthattuk, volt egy tankertje az iskolának. Természetesen nyári szünetben is kellett gondozni a kertet, amit én roppant mód élveztem. Csak az okozott némi nehézséget, hogyan rejtsem el a lelkesedésemet a többiek elől, mert persze hivatalosan illett utálni a „rabszolgamunkát”. A legtöbbet azonban nagypapám keze alatt tanultam, a családi tudás a legerősebb alapom.
A kertészkedés végig a szeretem-tevékenységek között volt. Tudták ezt a hozzám közel állók is, és mikor leszereltem a büntetés-végrehajtástól, kaptam egy barátnőmtől egy könyvet. Az volt a címe, hogy Kertkaland. Az olvasmányélmény óriási lökést adott, a könyvet olvasva úgy éreztem, ez nekem is menni fog. Természetesen folyamatosan képzem magam azóta is. Szépen bővül a könyvtáram, rengeteget tanulok szakmabéliektől, workshopokon, kutatok a világhálón és fontos tapasztalatokat szerzek minden szezonban a saját kertemben.
Aki egyszer pedagógiát tanul, nem ereszti a szakma, ez saját tapasztalatom. Bár én messzire kanyarodtam az első szakmámtól, valahogy rendre megtalálnak az oktatással, szemléletformálással kapcsolatos feladatok. Úgy látom, veled is hasonlóképp lehet, hisz a növénytermesztés mellett legalább ennyire ismert vagy oktatóként is.
Igen, ez valahogy így lehet 😊 2018-ban lettem őstermelő, egy évre rá kiváltottam a vállalkozói igazolványt is az oktatási feladatok miatt: saját tanfolyamot indítottam, vállalok előadásokat, workshopokat. Szívem csücske a szemléletformálás, a gyerekek s rajtuk keresztül szüleik megismertetése a növények világával.
Nagy szerelemprojektem az ovikert. Tavaly kezdtem óvodákba járni és játékosan megmutatni a gyerekeknek a kertészkedés alapjait. Szeretnék tenni valamit azért, hogy egy olyan generáció cseperedjen fel, akik tisztában vannak az alapvető ismeretekkel. Például hogy a paradicsom nem a kamionról esik le, hanem a földben terem. Bemutatom, hogy a paradicsommagból hogyan lesz növény, látja, hogy mennyi időbe telik, míg a magból növény, majd termés lesz. Látja a munkát, hogy a növényt gondozni kell, s ezáltal talán jobban fogja tisztelni az élelmet magát is.
Az óvodás korosztály számára íródik egy mesés foglalkoztató kiadványom. Egy óvoda vagy akár egy-egy érdeklődő és lelkes család a könyv segítségével kialakíthatja első kertjét, bevonva a legkisebbeket is a közös feladatokba.
Ez nagyon izgalmas! Mikorra várható a könyv megjelenése?
Ha minden terv szerint alakul, karácsonyra már kapható lesz a kiadvány.
De jó, szurkolok! Akkor következő tavasszal remélhetőleg beindul az ovikert néhány erre fogékony óvodában. Nálunk például volt ezer évvel ezelőtt, és nagyon jó dolognak tartom! De mi a helyzet a többi korosztállyal?
A kisiskolásokat már egy fokkal nehezebb lenyűgözni, de például egy marék gilisztával a legunalmasabb tanórát is fel lehet dobni 😊 A komposztálás az egyik leghálásabb téma, könnyen megvalósítható minden háztartásban, hamar eredményt ad és a környezet megóvásában is jelentős szerepe van.
Régi vágyam a 12-18 éves korosztályt is bevonni a kert körüli feladatokba, és jól tudom, hogy ők már egy erősen digitalizált valóságban élnek, ott töltik szabadidejüket, ezen keresztül lehet megnyerni őket. Épp ezért távlati terveim között szerepel egy applikáció kidolgozása, amellyel az ő érdeklődésüket is fel lehet kelteni, illetve a saját kertemben a növények mellett egy virtuális teret is szeretnék létrehozni, ahol a legmodernebb technológiák segítségével QR-kódokkal, VR-szemüveg segítségével fedezhetnék fel (újra) a növények csodálatos életét. Persze, ez nem biztos, hogy anyagilag megtérülő projekt lesz, de ha társadalmi haszna van, én szívesen teszek meg mindent érte.
Ha száz gyerekből csak kettőben ültetek el egy kis gondolatcsírát, és felkelti a növények világa az érdeklődését, már sikerélmény számomra. Ha két emberrel több fogja élvezni ezt a hasznos hobbit a világon, én már boldog vagyok, ráadásul akár egyfajta pályaorientációként is felfoghatóak ezek a kis ismeretterjesztő élményfoglalkozások.
A felnőtt korosztály számára elérhető a Kertésznaplóm, amely a határidőnapló és a kertészeti kézikönyv előnyeit egyesíti egy kiadványban. Tavaly év végén már másodjára adtam ki, és örömmel látom, hogy vannak visszatérő vásárlók is szép számmal.
Kik azok, akik az eddigi tapasztalatod alapján legfogékonyabbak a kertészeti ismeretekre? Nálam a korral jött, tíz éve el sem tudtam volna magamról képzelni, hogy palántát nevelek és alig várom, hogy kimehessek a kertbe.
Két nagyobb csoport körvonalazódik: azok, akik mindig is érdeklődtek a kertészet iránt, és most új módszereket alkalmaznának, illetve a fiatalabb generáció, akik már olyan tudatosan készülnek egy környezettudatos életre, hogy az önellátás vagy a részleges önellátás is rajta van a listájukon. Az utóbbiak egy szélesebb rétegét adják azok, akik a gyerekvállalás kapcsán jutnak el a saját zöldség és gyümölcs előállításának igényéhez.
A két éve kezdődött karanténidőszak egy újabb csoportot nyert meg a kertészkedésnek. Sokan az első lezárások idején ébredtek rá, hogy a boltban kapható áruk egy részét önmaguk is elő tudják állítani, ráadásul jó minőségben és sokszor olcsóbban is. Az önellátást ma már kevesen tudják megvalósítani, főleg városlakóként, de egy-egy fűszernövény, pár csomó retek vagy két-három tő paradicsom még a legkisebb háztartásban is elfér, a balkonon vagy akár az ablakpárkányban, ha épp balkon sincs. Én arra biztatom a tanfolyamrésztvevőket, hogy próbálják meg bármily kicsiben a növénynevelést. Már egy tő paradicsom vagy egy bokor eper gondozása is élményt és nem utolsósorban minőségi élelmet ad.
Ha jól tudom, a te növényeid abban is különböznek a tömegcikkektől, hogy vegyszermentesen termelsz. Ez az igény is a kisgyerekes korszakból jött nálad?
Nem, még gyerekkoromból hozom ezt az igényt. A nagypapám mint mondtam, lelkes és eredményes kertész volt s rengeteget tanultam tőle. Ő sosem használt vegyszereket, vigyázott a földre, a növényekre. Tartotta a vetésforgót, ügyelt a növénytársításokra. Ha megtámadta egy-egy kártevő a növényeket, természetes módszereket használt, például csalánlével permetezett vagy például a krumplibogarakat kézzel szedtük a növényről. Eszébe sem jutott vegyszert alkalmazni, azt tette, amit az előző generációktól tanult. Ez az igazi felelős gazdálkodás. Ezt akartam én is megvalósítani kezdetben a saját kertemben, majd a vállalkozásomban és ezt a tudást adom tovább az érdeklődőknek.
Mekkora területen gazdálkodsz jelenleg és kiket szolgálsz ki elsősorban?
A háznál nagyjából 4-500 négyzetméteren gazdálkodom, itt magaságyás, fólia és üvegház van. Szabadföldön pedig egy bérleményen gazdálkodom, jelenleg nagyjából 2000 négyzetmétert művelek. Balogunyomban szerettem volna egy központosított nagybirtokot létrehozni, de a jelenlegi kínálat és a lehetőségeim egészen messze vannak egymástól, így lassan elengedem ezt a vágyat és alternatív megoldásokat keresek.
Mikrozöldségeket, ehető virágokat, növényritkaságokat termesztek a hagyományos konyhakerti növények mellett, természetesen szintén vegyszermentes módon. A portékám a szombathelyi kistermelői piacon illetve a Vasi Zöld Kosár kínálatában található meg, de gasztronómiai vállalkozásokat is szívesen kiszolgálok.
A szociális vénám is dolgozik bennem, ahol tudok, ott segítek. Vállalok karitatív és közösségi munkákat, ahol szükség van a segítségemre és a szaktudásomra, szívesen teszem. Lakóhelyemen, Balogunyomban létrehoztuk az Önkormányzattal és a település védőnőjével közösen a Családok Kertjét. Minden helybéli újszülött kap egy fát vagy bokrot ezen a területen, melyet én gondozok. Igyekszem e feladatokat az érintett családokkal is megismertetni, bevonva őket a munkálatokba, hogy mindinkább közösségi kert jellege legyen a területnek.
Távlati tervem egy tanösvény kialakítása a lassan termőre forduló fákkal, fűszer-és gyógynövényekkel, növényritkaságokkal, pihenőpadokkal, hogy mind többeknek élményt adhasson a kis oázis a településen.
Tanfolyamok, ismeretterjesztő előadások, kertészeti workshopok is indulnak folyamatosan, ahogy időm engedi a munkálatok mellett. A Gazt.evő facebook-oldalán megtalálhatóak az aktuális események az érdeklődők számára.
Felfigyeltem arra is, hogy az előadásodra igényes diasorral készültél. Otthonosan mozogsz a digitális világban?
Cseppet sem. Régimódi embernek tartom magam, amit csak lehet, hagyományos módon intézek. Értsd ezt úgy, hogy a kertet is kockás füzetbe tervezem, offline határidőnaplóm van, plusz a közösségi média felületeken is csak a szükséges minimumidőt töltöm. Engem sokkal jobban leköt a természet, a növényvilág és az élet egyéb offline lehetőségei. De tudom, hogy egy egyre szélesebb réteg csak online érhető el, így igyekszem ebben is fejlődni és a lehető legvonzóbbá tenni a kertészkedést az érdeklődők számára.
A vállalkozás egykor kis csírája szépen szárba szökkent, kíváncsian várjuk virágát és termését a művelt földeken, a piacon, a világhálón és az újdonsült kertészpalánták keze alatt is. Köszönöm szépen a beszélgetést!
