9. Az örökségről és az emlékezésről

Pont egy éve, hogy mindenhol ott van, csak itt nincs.

Pont egy éve fogalmam sincs, mit csináltam. Azt tudtam már előző este, hogy a telefon meg fog szólalni a hírrel. Azt is tudtuk már hetek óta, hogy be fog következni, de valahogy jól lenyomtuk a tudatunk mélyére, ám nem volt váratlan a pillanat. Talán alkalmasabb sem, többé nem szenvedett, és még a kórházi látogatási tilalom, a lassan egy éve tartó korlátozások és nemzetközi őrület előtt kicsekkolt a világból. Nemcsak élni, távozni is tudni kell, ugye?

Tovább…

A boldogság, mint a teljes élet záloga

A legtöbben abban a hitben nevelődtünk, ha valamit elérünk az életünkben, az elhozza a boldogság érzését. Egy jó jegy, egy sikeres felvételi, egy új pozíció, saját lakás, anyagi javak vagy álmaink autója vagy nyaralása fogja bebiztosítani a boldogságunkat.

De a tapasztalat mást mutat, úgy vagyunk ezekkel a mérföldkövekkel, mint egyszeri agár a műnyúllal. Valami mindig az orrunk előtt van, mi pedig fejvesztve rohanunk a vágyott cél után. Épp csak élni felejtünk el közben, no és boldognak lenni.

Tovább…

8. A tavaszról és az új törekvésekről

Múlt héten hiányoltam a napfényes hétvégét, de a mostani bőséggel kárpótolt. Ráadásul mindkét hétvégi nap nagy részét a szabadban tölthettem, erdő-és mezőjárással, kertészkedéssel. Nem is tudom hirtelen, hogy a kert vagy én vártam jobban a téli maradványoktól való tisztulást, a száraz részek eltávolítását, a lazítást, fellélegzést?

Tovább…

7. Tavaszvárásról és virágzásról

Én annyira, de annyira várom idén a tavaszt, hogy komolyan megsértődtem egy kicsit a hétvége időjárásán. Általában nem szoktam vitába szállni az aktuális évszakkal vagy napi időjárással, mert ugye mi értelme is lenne? De szombaton annyira vágytam a meleg napsütéses időt, hóvirágot és kankalinokat akartam keresni egy napfürdős sétán- utóbbiból legalább hozhattam haza a szombati piacozásról- hogy egészen csalódott voltam a mindent beterítő köd láttán.

Tovább…

5. A jelmezbálról és a jelmez-szerepeinkről

Jelmezt húzunk. Maszkoljuk az arcunkat nap mint nap. Most nem arra a darabka kötelező textilre gondolok, ami borzolja és színesíti (vagy szürkíti?) majd egy éve mindennapjainkat.


Arra a jelmezre gondolok, amit olyan sokszor, sokféle szerepünkben öltünk magunkra. Ráadásul tengernyi van belőle. Nekem legalábbis. A repertoárom mostanság a teljesség igénye nélkül: anya, nő, barát, kolléga, beosztott, szakember, szomszéd, városlakó, vándor, szakács, cukrász, takarító, ezermester, utas, ügyfél, páciens, tanár. Meg ki tudja még mi, épp amit a különféle helyzetek megkívánnak.
Persze mindezen jelmezek gyorsan cserélődnek, és az enyémek abban is speciálisak, hogy ritka a szövésük: meglehetősen keveset takarnak. Egyre kevesebbet, ahogy az évek telnek.

Tovább…

2. Hitről és más fontos dolgokról


Dolgos-aktív hét után a hétvégét nagyon vártam. Ilyenkor van pár órám magammal, ezt nagyon őrzöm-vigyázom. Sok jó cikket, könyvrészletet gyűjtök össze erre az alkalomra, és töltődöm egyéb más módokon is.
Az elmúlt napokban több cikkben is a hit-nem hit kérdése jött velem szembe, nyilván nem véletlenül. A tavalyi nem túl egyszerű év nekem azt az ajándékot adta, hogy a hitem szilárdabb lett.

Tovább…