30. A korán ébredés hasznosságáról

Gyerekkoromban hajnali hatkor kellett kelnem iskolaidőben, de nyaranként sem volt nálunk divatban a lustálkodás. Ha hétkor, legkésőbb fél nyolckor nem voltam a reggelizőasztalnál, aggódva tette nagyanyám a homlokomra a kezét, és ha nem érezte melegnek, simán kitessékelt a párnák közül.

Sosem voltam nagy partiarc, talán összesen 6-7 alkalommal esett meg velem, hogy pirkadatkor értem haza. Az első 1-2 alkalomra emlékszem, izgalmas, fárasztó és egyben szürreális élmény volt az éjszakai lármából hazasétálni az egyre világosodó ég alatt. Még furcsább volt aludni térni, majd a húsleves-illatra felébredni délben. Nem ittam egy korty alkoholt sem, de a furcsa, új fáradtságtól voltam kótyagos napokig. Aztán persze a főiskola, majd a rendezvényszervezős évek jól megedzettek, jó tréning volt a kisgyerekes évekre.

Akkortájt, a másfél-kétórás alvásblokkok idején fogadkoztam is erősen, hogy ha megtehetem, sose kelek hatkor többé. Aha.

25. Arról, hogy nekem mi jelenti igazán a nyarat

Nyár, ha végre megnyitom a várszínházi szezont az első előadás előtt egy rozéfröccsel a várfalon. Itt a kisvárosban, ahol nincs mozi, rendes színház, nagy becsben tartjuk a mindig kiváló előadásokat szervező várszínházi csapatot. Az egyik legjobb érzés készülődni, jegyet átvenni, és ismerősökkel-turistákkal együtt egy-egy estére fővárosinak érezni magunkat a kulturális lehetőségek tekintetében. Szabadság.