Nyár, ha végre megnyitom a várszínházi szezont az első előadás előtt egy rozéfröccsel a várfalon. Itt a kisvárosban, ahol nincs mozi, rendes színház, nagy becsben tartjuk a mindig kiváló előadásokat szervező várszínházi csapatot. Az egyik legjobb érzés készülődni, jegyet átvenni, és ismerősökkel-turistákkal együtt egy-egy estére fővárosinak érezni magunkat a kulturális lehetőségek tekintetében. Szabadság.
Nyár, ha szabadtéri koncertek kerülhetnek a naptárba. Az élőzene elvarázsol, főleg a végtelen csillagsátor alatt. A legjobb dolog, ami egy nyárestén történhet, az egy koncert a barátok társaságában.
Nyár, ha végre az utolsó tábor is lezárult, és a gyerekek valóban szabadok lehetnek a szünidőben. A két ünneplő ruha-öltés közben eltelő villanásnyi időből pár hét kötetlenség kell, mint egy falat kenyér.
Nyár, ha nekem is jut egy olyan hétvége, amikor valóban szabad vagyok. Bár nagyon szeretem a barátokat, rokonokat, ismerősöket, de ragaszkodom azokhoz a napokhoz is, amikor valóban semmi nem tart vissza attól, hogy azt tegyem, amit szeretnék. Egész nap ágyban maradni egy jó könyvvel, vagy erdőt járni, esetleg bringázni céltalanul, vagy a dombtetőn felhőket bámulni- mindegy is, csak ne szorítson semmi kényszer, kötelesség, figyelem. Épp elég a többi körülbelül 363 napban.
Nyár, ha egész nap elélnék gyümölcsön. Nem azért, mert valami trendi lapban ez a hónap diétája, hanem mert ilyenkor érnek a legkedvesebbek: málna, sárgabarack, meggy, cseresznye, dinnye. A sor hosszú, a szezon annyira rövid, hogy ki kell használni minden percét- falatját.
Nyár, ha tarthatok délutáni sziesztát. Semmi sem esik jobban, mint megadni a testnek, amit megkíván. Persze, a kávé is egy csodaszer, de a pihentető szundításnál nekem még nem találtak ki jobbat. A legszuperebb, ha mindezt egy vízpart közelében tehetem és utána egy frissítő jegeskávé ébreszt, de pont ugyanolyan jó 30 perc a kanapén is, nyugalomban. Ezek a mediterrán népek tudnak élni!
Nyár, ha a csillagfényes estén nem a fáradtságtól csuklom össze, hanem felfrissülve a hűs szellőtől még belefér egy séta a városban vagy egy fröccs a teraszon.
Nyár, ha úszom egy kiadósat egy természetes vízben addig, míg a bőrömet jól megráncolja a tó, és szinte didergek a nagy melegben. Utána kimerülten heverni a parton és hagyni, hogy a napsugár töltsön belém vissza meleget-energiát-életkedvet-erőt.
Nyár, ha találkozhatom azokkal, akikkel csak az év e szakaszában lehet. Messzire települtek, ideiglenesen hazánkban tartózkodók, vagy közeliek, akik szintén csak aludni járnak haza évközben.
Nyár, ha egy-egy őszinte beszélgetés kerekedik, amilyen csak a szabad égbolt alatt adódhat, séta közben, vagy egy szénaillatú mező tövében, esetleg még hosszú vonatozás közepette. Lényeg, hogy kiharapunk történetünknek egy falatot a végtelenből, tovább adjuk megőrzésre, ajándékba.
Nyár, ha rotyog a lekvár a fazékban. Az édes illatfelhő, a vörös bugyborékolás, az órákig tartó meditatív készülődés-kevergetés, a forróságában is hűsítő konyha, a spájzolás őszinte öröme is a nyár nekem.
Nyár, ha megtalál egy könyv és megtehetem, hogy nem teszem le egy percre sem és elveszhetek a sorokban órákra-napokra. A gyerekkoromat idézi. Nekem nem az évzáró volt a nyár igazi kezdete, hanem a nap, amikor a könyvtári nyári leállás előtt degeszre tömött hátizsákkal zarándokoltam haza, hogy a hűvös szobában vészeljem át a legforróbb napokat pár jó könyvvel. Bár a szabadidőm jelentősen csökkent azóta, nincs nyári hétvége könyv nélkül, és már húsvéttól gyűlik egy polcra a nyári válogatás. Miattuk is alig várom a nyaralást.
Nyár, ha a nagy hőségben elkap egy hirtelen zápor. Nincs bajom a hőséggel sem, de akkor a legigazibb, ha eső is enyhít a forró falun-városon. A legemlékezetesebb sztorik ilyenkor születnek: találkozások, kacagások, élmények. Például életem egyik legjobb bringás kalandja egy esős tekerés volt pár éve, de hosszan tudnám sorolni az emlékezetes pillanatokat nyárról és esőről ezen kívül is.
Nyár, ha történik valami váratlan. Amikor át kell tervezni-szervezni, és nem a GPS miatt. Az igazi nyár kaland, amikor megtapasztalod, mennyire vagy rugalmas, hol vannak a sokat emlegetett határaid, a komfortzónád, milyen a szociális hálód, ki az, aki rögtön segítségedre siet, ki az, akinek te jutsz elsőre eszébe és nem csak a bajban?
Nyár, ha felfedezésre indulok. Utak, ismert és ismeretlen ösvények, erdők, mezők, városok hívnak, emberek és találkozások várnak az úton. Majdnem mindegy, hogy egy új erdőszakaszt vagy egy új embert ismerhetek meg egy-egy kalandozás során, külön világba kapok meghívót. Ilyenkor valahogy nagyobb bennem a késztetés vagy bátorság lebontani a falaimból egy keveset, és érdeklődve fordulni egy új helyzet, táj vagy ember felé. A nyári találkozások sokszor egy életre elkísérnek.
Nyár, ha megérkezem, pihenten, élményekkel telve, pár árnyalattal barnább bőrrel, fáradtan, koszosan, de haza. Ahol annyi héten át dolgoztam, terveztem, szerveztem, olvastam, kutattam, írtam és léteztem. Ez a szeglet marad ugyanolyan. Én ugyan változtam az út közben, de csak annyira, hogy még jobban értékeljem, hogy van hová lehuppanni és kipihenni a pihenést- és tervezni a következőt lassan.
