46. A szavak varázslatos életéről

A héten egy egészen fantasztikus kommunikációs tréningen voltam. Mondhatná az, aki ismer, hogy én tudok és szeretek beszélni, miért van szükségem effélékre?

Nos, tartozom egy vallomással, s mindjárt kettő lesz belőle: szerintem nem tudok, és ha jobban magamba nézek, nem is szeretek túlzottan beszélni. Harmadik indokom pedig megingathatatlan: szerintem nincs a földön olyan ember, akire ne férne rá az ismétlés és némi újdonság megtanulása. Tehát akármilyen tanfolyam, workshop, ismeretterjesztő előadás legyen is az, én örömmel veszek részt, ha módomban áll. Sokkal kevesebben, mint szeretnék, hol a rendelkezésre álló előzetes tudás, hol a véges anyagiak, de legtöbbször a drága idő korlátozzák tanulmányi vágyaimat.

18. A tömegkommunikációs világnap alkalmából

Ritka az, amikor a heti témámhoz közvetítőt kapok, és a gondolataim nem a saját szavaimmal szólnak hozzátok, mégis belőlem. A héten kis híján belefulladva a tömegtájékoztatás híreibe, mocskába és tekervényeibe olyan üdítő gondolatok jutottak el hozzám, amelyre pohár vízként volt szüksége a lelkemnek.

Mostanság, amikor magyarnak (de mondhatnám, hogy osztráknak, franciának…) vagy európainak lenni vezetőinkre nézvén nem túl nagy büszkeség, dupla öröm volt átélni, hogy van egy közösség, melynek vezetője példakép lehet mindannyiunk számára. E hétre Ferenc pápa szavait hoztam el nektek. Azt gondolom, felekezettől, világnézettől függetlenül fontos gondolatokat oszt meg üzenetében. Olvassuk, okuljunk, menjünk és lássunk együtt!