13. Viharról, szélcsendről és feltámadás-vágyról
Napok óta dúdolom magamban a Quimby egyik régi slágerét.
Sokszor van úgy, hogy egy-egy dal vagy vers fejezi ki legjobban a gondolataimat, de ilyen dallamtapadás ritkán esik meg velem. A hét közepe óta kapaszkodom a dalszövegbe, egy-kétszer rá is kattintottam a Spotify-on, de fejben jóval többször játszottam le. Morzsolgatom magamban a sorait, szavait, mint valami alternatív rózsafüzért. Ezt dúdolgattam falfestés közben, bringázáskor, Nagyszombaton felfelé menet a Kálvárián, és ma délután is, amikor egy újabb megrázó hír ért el a kanapé biztonságos fészekmelegében.