38. Arról, ami hozzánk tartozik vagy mégsem
Nagyon szeretem azokat a napokat, amikor sorozatban történnek olyan epizódok, találnak meg érzések vagy mondatok, amelyek mind egy irányba mutatnak. Ezen a héten egy szép sorozatot hozott össze a véletlen- mondhatnám, ha hinnék a véletlenben.
Egyik este egy ismerősöm osztott meg egy kedves videót. Nem egyedi alkalom volt ez tőle, csak annyiban, hogy ezúttal én is be tudtam kapcsolódni. Elhangzott benne egy mondat, ami valahogy így szólt: ami hozzád tartozik, az a tiéd, ha elveszítenéd is visszakerül hozzád, ami pedig nem, ahhoz hiába ragaszkodsz. Csuda mondat volt, szinte a saját gondolataimat hallottam más által kimondva. Kegyelmi állapot (lenne) elérni ezt a vágyakozás és várakozás nélküli figyelést, mit is tartogatnak a soron következő napok, hónapok, évek?