Az élet az optimizmus szemüvegén át
A héten ünnepeltük a a Zene Világnapját, a hétvégén pedig egészen el voltunk itt Kőszegen kényeztetve zenei csemegékkel. Szombaton, a Kőszegi Vonósok jubileumi koncertje után azon gondolkoztam, mennyivel szegényebb lenne a város és az én életem is ezek nélkül a zenei élmények nélkül.
Tavasz az a sok nehéz illat közt a könnyed a növekvő szél hozza a tengersok virágon benzinszagon át
ahogy rágondol, már fut is össze a nyál a szájában a citromos íz emlékétől
bodzaszörp, az lesz délután
A legváratlanabb szituációkban tudnak előbukkanni az agyam leghátsó „lomiszobájából” a közel-és régmúlt emlékei.
Még furcsább tulajdonságuk, hogy néha elő se jönnek, de a tudatalattiban munkálkodnak buzgón. Így történt meg például az, hogy fogalmam sem volt, miért vágyok annyira egy újabb hortenziabokorra? Tavaly vettem már egyet, meg is maradt szépen, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és anyák napjára egy szerencsétlen, félholt példány megmentését kértem a fiúktól. Ott hevert a Praktiker előterében, két virágja és pár levele már egészen kókadt volt. Hazahoztuk és két hét alatt annyira megerősödött, hogy ma bátorkodtam kiültetni a kertbe. Fejben régóta megterveztem a helyét, de csak ma állt össze a kép, miért is kellett ezt a kis növényt megmenteni?