35. Arról, hogy miért hasznos néha a komfortzónánkból kilépni

A zarándoklat lelki hatásairól még nem vagyok kész írni. Előzetesként annyit azért elárulok, hogy a négy nap alatt sem szent, sem megvilágosodott nem lettem, habár nagyon sok kérdésemre (és előzetesen egyáltalán fel sem tett kérdésemre is) választ kaptam és formálódtam. Voltak bőven hegyek és völgyek, mind terepen, mind érzelmileg, de mindenképp pozitív az élmény és amint rendbejön a bokám, indulnék is újra útnak.

Most arról elmélkedek, hogy mi mindent tanított nekem ez a nem is igazán nomád, de a megszokott körülményektől mégis eltérő pár nap a mindennapok vitele szempontjából?

34. Arról, hogy az álmok néha valóra válnak

Pár hete itt is leírtam, idén nyárra mi volt a legnagyobb vágyam. Akkor még valóban nem mutatta semmi, hogy valóra válhat és idén végre zarándok lehetek. De valóban igaz lehet: ha teljes szívből szeretnél valamit és abból másnak sem származik kára, akkor az égiek melléd állnak.

Szombat délután megérkeztünk Mariazellbe egy csuda csoporttal Kőszegről. Az élmény még nagyon friss. Később biztosan írni fogok még az út részleteiről, hatásáról, most csak elmesélem, hogyan kerültem a zarándoklatra és mit vittem az útra a lelkemben?

23. Az útkeresésről

Ahogy megyünk egyre beljebb a nyárba, a szabadságba, úgy ébredezik az útravaló kedvem is. Tökéletesen hozzáidomultam ugyan a kanapénkhoz, most is itt talált a délután, de a térkép már többet van nyitva bármelyik oldalnál a böngészőmben. Hív az erdő, a hegy és a tenger, de leginkább az utak végtelenje.

Van, aki ébredés után kezdi a napját a meditációval, aztán olyan is akad, aki két perc alatt üresbe tudja kapcsolni az elméjét bármikor napközben, no és vannak, akik az elalvás előtti meditációra esküsznek. Én meg a sokadik fajta vagyok, aki útközben tud csak kikapcsolni.