Te, aki gyerek vagy az életkorodnál fogva.
Te is, aki már elmúltál 14 vagy 18 esetleg 50 is.
Te, aki sosem vágynál gyerekre.
Te is, aki mindig is gyerekre vágytál, és még sincs.
Te, akinek végre, kínkeservvel „összejött”.
Te is, akinek simán sikerült.
Te, akinek ugyan megadta az ég, de vissza is vette.
Te is, aki fontolgatod, tervezgeted, hogy egyszer gyereked lesz- sose felejts el magad is gyerek lenni, és ma ha csak pár percre is, de ünnepeld meg a benned élő gyermeket.
Aki rá tud csodálkozni egy kavicsra vagy fűszálra is.
Aki őszintén hisz egy másik embernek.
Aki olyan felszabadultan, gyomorból tud kacagni valami apróságon is.
Aki olyan gondtalanul alszik el (kivéve az első másfél-két évet ugye 😊).
Aki ébredés után egyszerre friss és tettre kész.
Aki több, mint ötször is képes feltenni a Miért? kérdést és eszébe sem jut, hogy feladat.
Aki bizonyos ételeket mennyei élvezettel képes fogyasztani.
Aki egy jó zenére képtelen nem táncra perdülni.
Aki minden felhőben egy komplett mesét lát.
Aki minden este egy újabb mesét vár.
Hiszem, hogy csak a javunkra válik, ha a lehető legtöbbször előkeressük magunkban azt az őszinte, érdeklődő, fantáziadús, csodaváró gyermeket, akik vagyunk. Az évek múltával ahogy kérgesedünk, bizony egyre nehezebb visszatérni hozzá, de szegényebbek vagyunk nélküle, ne veszítsük el.
S emellett, ha tehetjük, igyekezzünk a hozzánk legközelebb álló gyermekeknek olyan élményeket adni, hogy örömmel emlékezzenek ezekre a csodaévekre. Éljenek a gyerekek sokáig!
