Szénakutyák macskabátban

Nyáreste, a balzsamos, meleg fajtából, lenge alig-szél, csuda környezet a kőszegi Festetics-palota belső udvarán. Gyülekező sereg, szép ruhák, illatok, mosolyok- itt ma színház készül.


Teljesen nyilvánvaló, hisz a Köz-játék Kőszegi Színházi Fesztivál kellős közepén járunk. Nagy kíváncsian várjuk a Szénakutyák című darabot, melynek főszereplője Weöres Sándor, a csöngei kis Cina (aka költőóriás) macskája. A darab rendezője a szinte fogadott kőszegi, Göttinger Pál, aki többek között Grecsó Veráját, illetve az Öreghíd alatt című remek darabot is jegyzi.


Kálid Artúr személyesíti meg a szinte örökéletű négylábút, akinek igencsak izgalmas nézőpontjából idézhetjük meg a mi vasi ikonunkat.


Én óriási Weöres-rajongóként lenyűgözve ülök a nézőtéren az előadás minden egyes percében. Az oly kedves sorok kiegészítve jó pár sosem hallott mondattal, az ismert, de sokszor félreértelmezett élettörténet nagyon is kedvemre való módon rajzolódik ki a színen.


Szoktam mondani, hogy Weöres olyan, mint az ogre. Akarom mondani, mint a hagyma. Ugyanis több rétege van. Nemcsak műveinek, saját magának is. Ahogy költészetét is legtöbben a gyerekversekből ismerik, személyének ábrázolása többnyire megmaradt a kedves, mosolygós, időnként borgőzös alaknál. De ahogy művészete sem merül ki az ovis-kisiskolás versekénél (még ha azok teljes értékű, szintén többrétegű munkák is), személyisége szerintem jóval izgalmasabb a fősodorban ábrázolt joviális mosolyú, eminens-frizurájú, örök gyámolításra szoruló alaknál.


Egyszerre hordozza magában a falusi legényt, az örök diákot, a nagyvárosi értelmiségit az ő izgalmas társaságával, a kanapén üldögélő macskacirógató introvertáltat, a világokat átutazót, a hű társat és a lángoló szeretőt. Utóbbit persze a gátlásos vidéki fiúk összes szerencsétlenségével, túláradó érzelmeivel, pokolszerű csalódásaival, amit talán már másnap a feledés homálya borít. Egyszerre közülünk való, mint a kocsmatöltelék, hóbortos nagybácsink és ugyanakkor oly távoli, szinte másvilági szikraszemű tünde-teremtmény.


Az előadás a macska igazságával gyönyörűen bontja ki Weöres ezer színét s tűnik el szépen a rétegek alatt Cina. Egy idő után csak a színészt látjuk, a macskává átlényegült embert. Gyöngyöző homlok, véres verejték- ebbe az estébe bele kell szakadni. Az előadás utáni beszélgetésen el is hangzik: “Ez kemény volt!” Nem csodálom, azon járt közben az agyam, hogy ezt az alakítást látva valószínűleg végleteket látunk csak: vagy másnap beiratkozunk egy színjátszókörbe, vagy végleg rákerül a színészet az “ezt sem tudnám sosem csinálni” című egyre terjedelmesebb listára.


A záróképre a nézőtér egy merő lúdbőr, együtt vesszük a levegőt a fájdalmában kínlódó macskával. A kutyák szalmából vagy szénából vannak? Ennél a pontnál tudatosul bennem, hogy nekem mindkettő ugyanaz. Bár nyilván tisztában vagyok a különbségeivel, négy vasi nagyszülővel a családfán én simán szénabálát vélek látni a kiherélt búzamezőn is.


A díszlet remekbe szabott: kifeszített képek egyszerre idézik meg a falusi és városi teret, a férfit, a nőt, evilágit és túlról csillanót, ráadásul remek partnerei az el-elkalandozó képzeletnek. De ami ennél is zseniálisabb (mármint csak Kálid Artúr játéka után), a jelmez.

Mamusz, pizsamanadrág, ing és a koronaékszer, a fordított ballonkabát. Mely miatt szánjuk ugyan a színészt, sejtve, hogy verejtékének gyöngyei nagyrészt innen erednek, de az előadás végére megértjük csodálatos szimbolikáját. Macska ide, csodás gondolatok, rímek, irodalmárok és mondandók oda, a színész felőlünk meg is halhat a színpadon és az is mindegy, hogy a költő vagy rendező mit is akart mondani: a lényeg belül van.

A fesztivál vasárnap estig fut számos ingyenes koncerttel, gyermekprogramokkal, igazi csemegékkel, de a Várszínház augusztus harmadikáig dübörög tovább. Gyertek Kőszegre színházba, jó lesz!

A kiemelt kép Kőszeg város hivatalos oldaláról, a koszeg.hu-ról kölcsönözve. Köszönet!

Lesznai Anna

Minden télen újra és újra elvarázsol a Balaton. Nekem akkor a legszebb, amikor alig-alig csábít valakit utazásra a hideg, ködös, szürke idő. Úgy érzem, az oly népszerűtlen hetekben egy titkos arcát láthatom a tájnak, és ez vonz évről-évre a tópartra, és mindig rejt valami ritka kincset is számomra egy-egy téli látogatás. Három évvel ezelőtt, egy ködös, misztikus ámde nagyon hideg januári napon épp Balatonfüreden sétáltunk. Kis melegedő gyanánt a Vaszary Galériába tértünk be, ahol épp egy Zoób Kati-Lesznai Anna tárlat volt.

Polcz Alaine

Nemes Nagy Ágnes után logikusan Polcz Alaine következik a számomra jelentős nők sorában, ugyanis már egy ideje nyakig vagyok kettejük és férjeik levelezésében. Nehezen letehető könyv, főképp, hogy sok újdonságot tudhatok meg mindkettőjükről az élvezetes olvasás közben.

1999. május 31-én szigorlatoztam pszichológiából. Szerettem a tárgyat, talán a legkedvesebb volt mind közül a főiskolán, de nem ezért vésődött be örökre a dátum. Ugyanis pont e nap reggelén halt meg az apai nagymamám, akit magamhoz legközelebbi családtagomnak éreztem. Velünk élt, vagyis tulajdonképp mi laktunk nála. Apám korán meghalt, anyám rengeteget dolgozott, iskolás éveimben nagyanyám várt haza, ő főzte a finomabbnál finomabb ebédeket, vasalta simára a ruhákat és vigyázott rám, ha beteg voltam vagy szünidő volt. Halála nagyon mélyen érintett és egy zaklatott időszak kellős közepén ért, ha nem is váratlanul. Azon a nyáron lettem visszavonhatatlanul felnőtt, és ebben a cseppet sem könnyű folyamatban Polcz Alaine könyvei rengeteget segítettek és alakítottak rajtam.

Nemes Nagy Ágnes

Nemes Nagy Ágnest néhány éve fedeztem fel magamnak, egy különösen bús-szomorú őszi pénteken ugrott verseskötete kezembe a kőszegi könyvesboltban. Sokszor van úgy, hogy az úgynevezett véletlen találatok „ütnek be” a legjobban, de én ugye nem hiszek a véletlenekben. Rá kellett találjak a költőre, szinte ösztönszerű választás volt. Pont ma van száz éve a születése napjának, őt és néhány fontos versét hoztam el elsőként nektek az 52 számomra fontos nőt bemutató 2022-es sorozatba.

Versei nem egyből nyűgöztek le, kellett kis idő, amíg a szavak, sorok, mondatok lekúsztak a bőr alá egészen a szívig, de onnan nem volt menekvés. Nem telik el hét, hogy fel ne lapoznám a kötetet. Nagyon szeretem a játékot is a könyvekkel, főleg verseskötetekkel lehet jól játszani, nagyon ajánlom mindenkinek. Épp ahol kinyílik, ott vár aznapra egy-egy fontos olvasnivaló. Hol egy könnyedebb mű, hol egy mélyre fúró istenkereső vers, hol a szerelmes, hol a csalódott nő sorai, hol pedig a környezettel, földdel összhangban élő-érző lény élményei.

48. A létra helyéről

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök


Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.