Jelmezt húzunk. Maszkoljuk az arcunkat nap mint nap. Most nem arra a darabka kötelező textilre gondolok, ami borzolja és színesíti (vagy szürkíti?) majd egy éve mindennapjainkat.
Arra a jelmezre gondolok, amit olyan sokszor, sokféle szerepünkben öltünk magunkra. Ráadásul tengernyi van belőle. Nekem legalábbis. A repertoárom mostanság a teljesség igénye nélkül: anya, nő, barát, kolléga, beosztott, szakember, szomszéd, városlakó, vándor, szakács, cukrász, takarító, ezermester, utas, ügyfél, páciens, tanár. Meg ki tudja még mi, épp amit a különféle helyzetek megkívánnak.
Persze mindezen jelmezek gyorsan cserélődnek, és az enyémek abban is speciálisak, hogy ritka a szövésük: meglehetősen keveset takarnak. Egyre kevesebbet, ahogy az évek telnek.
Már gimnáziumban sem volt erősségem a pókerarc, erre néhány tanárom fel is hívta a figyelmemet. Aztán később is megmaradt ez a tulajdonságom, de legalább van plusz egy érvem arra, miért is nem nekem valók a szerencsejátékok 🙂 Nem változott az évekkel, tapasztalással sem, mostanság is egészen erősen az arcomra vannak írva a gondolataim. Bónuszként gyorsan zavarba jövök és hamarabb pirulok el, mint az egyszeri gomba szedés után.
A különböző élethelyzetekben talán származott volna előnyöm abból, ha jobban takartak volna a maszkok. De legalább ekkora szerencse, hogy általában hamar kiderült, melyik képbe nem illik bele az én kis puzzle-öm.
A szerepek-jelmezek folyamatosan cserélődnek a mindennapjainkban, néha egymásba is érnek egy-egy időszakban. Szépen kiegészítik vagy erősítik egymást szerencsés esetben, például amikor egyszerre vagyok anya és cukrász, ne adj istem mesélő is, azt nagyon szeretem. Vagy ha egyszerre lehetek vándor és barát, az a másik kedvenc szereppárosom. Ugyanilyen jó szakember-kolléga is lenni, főleg oktatás vagy mentorálás közben.
Vannak persze olyan esetek is, amikor ezek a kis szerepek nem a legszerencsésebb módon találkoznak, kioltják vagy semlegesítik egymást, vetélytársként feszülnek egymásnak bennünk. Volt már rossz tapasztalatom például szakember-ügyfélként, de valószínűleg többeknek élménye a nő és kolléga, vagy a szülő és tanár szerep konfliktusa is.
Ilyenkor egyensúlyozunk, centizünk és dekázunk, mérlegelünk és mérlegeltetünk. Szép és színes így az életünk. Néha könnyed, néha nagyokat derülök magamon a balanszírozás közben, más napokon pedig a bennem lévő makacs hároméves üti ököllel a földet dühében, hogy már megint álarc mögé kényszerülök. Utóbbi helyzetek azok, melyek nyomot hagynak a lelkemben, és a jövőben nagy ívben kerülni igyekszem őket. Ezek tipikusan azok a pontok, melyekben kiszolgáltatott- tehetetlen vagyok, vagy nem tudom a helyzethez illő jelmezt hirtelen előkeríteni.
Nőként is kerültem már cifra jelmezcserék sorsára, de szerencsére ezek többsége inkább komikus, mint tragikus volt. Ezért is van az, hogy ezzel a szerepemmel jóban vagyok, én szeretek nőként barát, kolléga, szakember és minden is lenni. Viszont nem jelenti azt, hogy nem merek nadrágot viselni, szó szerint s átvitt értelemben is, ha a helyzet azt kívánja.
A meglévők mellé (néha helyettük) szeretnék persze más jelmezeket is ölteni. Valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül, a jelmezbálok talán ezért is olyan népszerűek a mai napig. Egy rövid időre megvalósíthatjuk legőrültebb álmainkat, egy-egy alkalom erejéig játékból vagy véresen komolyan gondolva az átváltozást azok lehetünk, akik csak szeretnénk.
Nem az, amit mások akarnak, vagy ami csodásan passzol a személyiségünkhöz vagy alkatunkhoz, hanem valóban bármivé válhatunk, akár csak játékból, a móka kedvéért, egy percre, estére vagy időszakra.
S ki tudja? Lehet, hogy egy jól eltalált jelmez változtat meg egyszer csak egy egész életet. Ha egy estére valaki elhiszi magáról, hogy egy másik bőrbe bújhat, utána az igazi szerepvállalás is könnyebben megy talán. Aki csak egy estére királynak érzi magát, talán elhiszi, hogy nem szabad beérnie kevesebbel. Saját sorsunk királyai vagyunk, néha pillekönnyű és néha ólomsúly jelmezeinkben. Kopottakban és ragyogókban egyaránt.
Ti milyen jelmezt húznátok? Mi az a szerep, amelyre legjobban vágytok, akár tartósan akár csak egy napra-pillanatra? Mi volna az a jelmez, amitől a bál után sem sem szabadulnátok? Melyik szerepetek van legjobban rátok szabva és melyiket a legnehezebb viselni mostanság?
