Akik hozzám közel állnak, tudják azt, hogy az anyatermészettel való kapcsolatom eleven és élő. Ha tehetem, minden héten felkeresem szívbéli templomomat, az erdőt. Gyakran sétálok réteken, patakparton, hegyen-völgyön, s ha valami igazán nyomja a szívemet, a tópart enyhítheti csak a fájdalmat. A víztükör szemlélése, legyen bár széllel borzalt vagy tükörsima, mindig megnyugvással tölt el. Semmi sem tud olyan teljessé tenni, mint egy kiadós séta a természetben, s rögtön utána egy jó beszélgetés finom falatok mellett.
Ez az én arany hármasom nehéz időkre, s talán ezért sem viselt meg cseppet sem az úgynevezett karanténidőszak. Gyakorlatilag ugyanúgy teltek a hétvégéim, mint addig, azt csináltam, amit szerettem és a társaságra sem lehetett panasz. Tudom, sokan épp ebben az időben találtak vissza a természetjáráshoz. Nagy örömmel láttam, ahogy megtelnek az addig gyér forgalmú ösvények, túrautak, népesek lesznek parkolók, tisztások, kilátók a közelben. Az még nagyobb öröm, hogy néhányan „úgy maradtak” és elindultak a természetközelibb élet útján. Nekik és a még hezitálóknak szólnak leginkább a tippjeim, az én kis 12 pontom a természetes(ebb) életért.
Ha kapcsolódni akarsz a természethez, figyeld a Nap járását. Télen engedd meg magadnak a pihenést, ha teheted, kelj a nappal, s feküdj korán, legkésőbb kilenc-tíz órakor. S ha épp úgy hozná szerencséd, bátran engedj a délutáni alvás csábításának, különösen didergős, esős napokon. Talán a legjobb elaludni a meleg szobában a pattogó eső hangjára egy borongós délutánon. Szerintem. Nyáron használd ki a hűvösebb órákat, kelj szintén a nappal, s ha teheted, sziesztázz. A mediterrán népek sem nem lusták, sem nem hülyék, csak még közelebb vannak a normalitáshoz, mint mi, akik hajlamosak vagyunk csak az eszünkkel élni.
Ha kapcsolódni akarsz a természethez, figyeld meg a Holdat. Ha telihold van, természetes, ha elragadnak az érzelmek, és néha túlcsordul a pohár, nyugodtan engedj teret a könnyeidnek. Ha újhold készül, természetes, ha korábban ébredsz, friss vagy és tettre kész. Ha teheted, ilyenkor kezdj új dolgokba, a természet támogatni fogja a törekvésedet.
Ha kapcsolódni akarsz a természethez, igyekezz alkalmazkodni az időjáráshoz. Semmi értelme morgolódni esőn, hidegen, napon, ködön. Igyekezz minden formájában észrevenni a gondviselést: az eső táplálja a magot, a hideg fertőtlenít, a köd befelé fordulásra tanít. A napsugár pedig akárhogy is próbálják sugalmazni, nem ellenünk, hanem értünk van. Igyekezz levegőn lenni naponta fél órát, szoktasd a bőröd a tél végétől a fényhez. Ha nyáridőben a legmelegebb órákban természetes anyagokkal véded bőrödet, árnyékba húzódsz, hidratálod magad, nem fog ártani a napsütés sem.
Ha kapcsolódni akarsz a természethez, ne félj attól, hogy a bőrödön érzed. Ha teheted, mezítláb lépj talajra, fűre, homokra, vízbe s télen, ha megadatik, a hóba is. Majdnem minden elektromos szerkezet rendelkezik földelőkábellel, s ha a gépeknek is szükségük van rá, nekünk ne lenne? A modern életvitel igyekszik minket eltávolítani az egyik legelemibb szükségletünktől: a városok betontengerek lettek, az otthon kertjévé a térkő vált. Nézzétek csak meg, mennyivel kedvesebb szemnek-bőrnek-léleknek egy parkosított, vagy a maga természetességében meghagyott környezet? A civilizáció nem egyenlő a térkő-kultúrával, igyekezzünk ezt minden felelős személy tudatában tartani! Kutatások támasztják alá érvényes adatokkal, hogy a nyári melegben akár 5-10 celsius fokkal melegebb lehet egy betonozott belváros egy parkosítottnál. Saját házad táján is tehetsz a jóért: ablakpárkányba vagy balkonra ültess virágot, fűszernövényt, paradicsomot. Ha van egy talpalatnyi előkerted, varázsold oázissá. Ha családi házban laksz, próbáld ki a kertészkedést. Ha olyan szerencsés vagy, hogy nagyobb földterület áll rendelkezésedre, igyekezz szelíden művelni. Nem mondom, hogy vegyszermentesen, mert elsőre talán illúzió, de mindenesetre úgy próbáld hasznát élvezni, hogy az unokáid is megtehessék.
Ha kapcsolódni akarsz a természethez, fogadd el, hogy helyed van benne, de nem az uralkodóé. Földünk egy szépen előkészített, remek hely az életre, önmagunk kiteljesítésére és boldogulására. Jobb helyen nem lehetnénk, de felelősen, az ősi tudást megtartva kell élnünk benne- különben elpusztulunk. Mind inkább eltávolodunk a földtől, és felül akarjuk múlni a teremtett világot, annál nagyobb pofonokat fog kapni az emberiség. Erőszakos ásványi kincs-kitermelés, erdőirtás, esztelen szennyezés mind megbosszulja magát. Érezhetjük bőrünkön a savas esőket, a sivatagosodás hatását, a vizek, élőhelyek pusztulását. S ha az éltető természet megbetegszik, mi leszünk az áldozatok. David Attenborough nagyon szépen mutatja be ezt életművének is beillő filmjében, az Egy élet a bolygónkon címmel. A természet nem fog elpusztulni, az egyetlen áldozatai mi leszünk a saját kapzsiságunknak. Főleg, ha továbbra is magángépeken repkedve „védik” a jövőnket politikusaink.
Ha kapcsolódni akarsz a természettel, egyél igazi élelmet. Olyat, ami nem csomagolóanyagokban érkezik, ami nem csak színes képekkel, ámítással, marketingstratégiával adható el. Ha teheted, főzz mindennap, lehetőleg friss vagy fagyasztott alapanyagokból. Ha van kerted, igyekezz a nyári hónapok bőségét tartósítással hosszabbítani. Erjessz, konzerválj, főzz be, amit tudsz. Igen, valószínűleg lesznek pofára esések, de biztos vagyok benne, hogy az első saját lekvárod egy szelet kenyéren lesz életed egyik legemlékezetesebb eledele. Apropó, kenyér. A legősibb, a legelemibb táplálékunk, benne van az őseink forrása, a nagyszüleink kezének a melege. Ha teheted, süss sajátot, de ha valamiért nem tudsz vagy akarsz, legalább nézd meg, mit veszel. Nem igaz, hogy a glutén ősellenség. Persze, vannak, akinek ártalmas, de a széles tömegeket csak megetették a szöveggel, hogy a szénhidrát és a glutén az oka minden bajuknak. Ne dőlj be a divatnak, a porokból, kemikáliákkal készült ételeket forgalmazó influencereknek. Hallgass nagyszüleid hangjára benned: ami a tiszta földben, a nap melegén nőtt, nem lehet ártalmasabb, mint egy rózsaszín dobozos, eperízű fehér por. De ugyanígy: a háztáji csirke húsa biztosan egészségesebb a műhús-termékeknél, ha mást nem is, ezt elhiheted nekem. Persze ettől még dönthetsz úgy, hogy nem eszel húst, de ezernyi alternatíva van s műkaján innen is. Táplálkozásnál igyekezz figyelni tested valós igényeire. Ez persze bitang nehéz, és figyelmet, időt követel. Én csak az elején járok ennek az útnak, de nagyon izgalmas, ha több tapasztalatot szerzek, szívesen megosztom veletek.
Ha kapcsolódni akarsz a természettel, járj piacra, ismerd meg a környékbeli kistermelőket, kutass fel valódi táplálékforrást. Néha az orrunk előtt van a lehetőség, csak nem járunk nyitott szemmel. Én ugyan nagyon szerencsés vagyok itt Kőszegen, a becsületkasszák városában, hiszen egy kellemes séta alatt a házak elé kihelyezett kis standokról piacnapokon kívül is tudok találni vacsorának valót, ha akarok. De biztos vagyok abban, hogy ha a saját környezetedben nincs is, valamely kolléga, barát, családtag ismeretségi körében van gazdálkodó, aki minőségi eledelt tud biztosítani neked. A tápláló falatok keresése közben sokszor szellemi táplálékra is találsz.
Ha kapcsolódni akarsz a természettel, igyekezz mind több növényt megismerni. Ételed mindig változatos, tested-lelked egészséges lesz a gyógy-és fűszernövényektől. Amíg nem biztos a tudásod, vásárolj ellenőrzött forrásból, szaksegítséggel. Járj tanfolyamra, gyógynövénygyűjtő sétákra. Ismerd meg a természet adta kincseket, gombákat, bogyókat, leveleket, gyökereket. Ha időben és okosan alkalmazod a növényeket, kis szerencsével elkerülheted a patikát is.
Ha kapcsolódni akarsz a természettel, figyeld meg önmagad. A tested jelzéseiből tanulj meg olvasni. Aludj eleget, ha krónikus fáradtság gyötör, ne koffeinnel vagy egyéb serkentőkkel tömd magad, hanem pihenj. Ha például fáj a fejed, tudd, az az esetek nagyobb részében nem ok, csak tünet. Ne nyúlj automatikusan a fájdalomcsillapítókhoz, hanem próbáld megtalálni, mit üzen a fejfájás által a tested? Ittál, ettél-e eleget? Voltál-e levegőn? Nyomaszt-e valami probléma? Ettél-e valami nehéz ételt vagy egyéb módon terhelted a gyomrodat? Ha olyan szerencsés vagy, hogy nő vagy és a ciklusod színesíti a napjaidat: figyeld meg a különböző szakaszait. Egészen más szükségleteink vannak, máshogy működnek érzékeink, érzelmeink a bennünk zajló változással- de így természetes.
Ha kapcsolódni akarsz a természettel, figyeld meg. Nem baj, ha az elején semmi extrát nem veszel észre, lassan változni fog a helyzet. Rájössz, hogy a legunalmasabb napodon is számtalan madár kísér az úton, a legvadabb betondzsungelben is utat törnek a virágok. A napfelkelték és naplementék minden nap csodásak, rajtunk múlik, hogy élvezzük-e vagy katatón módon elhaladunk a díszlet előtt? Ha nyitott a szemed és a füled, netán az orrod is a természet ajándékaira, egy egészen más, színes világban találod magadat. És tudod mi az igazán varázslatos? Utaznod sem kell érte, csak figyelni. Tégy egy próbát: minden nap keress jártodban-keltedben egy növényt. Ha megvan, és rutinszerűen, megy, egyiket-másikat figyeld meg jobban. Nézd meg a levelét, ha van, virágát. Figyeld meg hol növekszik, van-e belőle még a környéken? Van-e illata? Hogy fejlődik a napok, hetek során? Hasonló játékot játszhatsz a madarakkal, például egy hosszas négy fal közé zárást remekül fel tud dobni a madárfigyelés. Próbáld meg azonosítani a madarat, figyeld meg, egymaga vagy társaságban repked? Milyen a tollazata? A hangja? Hím vagy nőstény lehet? Ugye mennyi érdekesség van előttünk, amit észre sem veszünk? Pedig fogadni mernék, hogy a legtöbb idegborzoló óriásplakát környékén lesz egy tudat veréb vagy galamb. Ugye mennyivel érdekesebbek, mint a plakát maga?
Ha kapcsolódni akarsz a természettel, vedd magad körül a természet kincseivel. Fával, kővel, ásványokkal. Megfigyeltem, hogy egy tér annál barátságosabb, minél több a természetes anyag benne. Persze, szemnek vonzók lehetnek a modern megoldások is, de valahogy lelketlen egy idő után. Nem akarok alakoskodni, nekem is van farostlemez bútorom és használok itt-ott funkcionális műanyagokat, de igyekszem minimalizálni a mű dolgokat a környezetemben. Ahogy öregszem, egyre kevésbé viselem el a gagyit, a csúnyát körülöttem. Amit a természet teremtett, az a lehető legszebb a szememnek. Egy kagyló, egy szép kavics, egy toboz vagy virág mind olyan csodák, amit ember nem tud jobbra alkotni.
Ha kapcsolódni akarsz a természettel, igyekezd a ruházatodat, használati tárgyaidat is úgy válogatni, hogy azzal a lehető legkevesebbet árts a Földnek. Nem mondom, hogy légy minimalista, nekem sem ment. De az biztosan nem árt, ha átgondolod, valóban szükséged van-e a nyolcadik farmerre vagy huszadik pólóra? Ha a válaszod igen, és módodban is áll megszerezni, nézz körül a környezetedben. Lehet, hogy van egy rég elfeledett doboz a pincében/padláson/szüleidnél az épp szükséges darabbal. Vagy ott lapul egyik barátod szekrényében és kiváló cserét tudtok csinálni. Esetleg egy turkálóban vagy más remek helyen akadsz rá. S ha „rendes boltban” veszel valamit, nézd meg a címkét, miből van az a holmi? Milyen messziről utazott hozzád, mennyi vegyszer érte? Jó-e az neked, ha hordod, használod? Tetszik-e annyira az adott dolog, hogy sokáig veled lesz? Megéri annyira, amennyi munkaidődbe kerülne? S ha a válasz többnyire igen, ne érezd magad rosszul, ha megveszed. Nincs tökéletesen zöld döntés, nem barlangban élünk s teljesen természetes, ha időnként vannak „csak úgy” vágyaink. Mi sem lehetünk tökéletesek, nem is kell- ha az esetek 80%-ában helyén van a szívünk, eszünk, nem lehet gond. A baj ott kezdődik, öreg bölcs Pareto-t idézve, ha a pénzünk 80%-át olyan dolgokra költjük, amit 20%-ban élvezünk. A kevesebb néha több.
