22. Sárga virágpor
Tavasz az a sok nehéz illat közt a könnyed a növekvő szél hozza a tengersok virágon benzinszagon át
ahogy rágondol, már fut is össze a nyál a szájában a citromos íz emlékétől
bodzaszörp, az lesz délután
21. A gyerekek napjáról
Te, aki gyerek vagy az életkorodnál fogva.
Te is, aki már elmúltál 14 vagy 18 esetleg 50 is.
Te, aki sosem vágynál gyerekre.
Te is, aki mindig is gyerekre vágytál, és még sincs.
Te, akinek végre, kínkeservvel „összejött”.
Te is, akinek simán sikerült.
Te, akinek ugyan megadta az ég, de vissza is vette.
Te is, aki fontolgatod, tervezgeted, hogy egyszer gyereked lesz- sose felejts el magad is gyerek lenni, és ma ha csak pár percre is, de ünnepeld meg a benned élő gyermeket.
20. A célok fontosságáról
Akik jól ismernek, tudják, hogy nekem konkrét célokra van szükségem nemcsak a fejlődéshez, de a mindennapi élethez is. Kívülről nézve valószínűleg nyomasztó tulajdonság mindig akarni valamit, sőt általában több dolgot is egyszerre, ritkábban szép egymásutánban, de ezt nyertem a csillaglottón, így működök jól.
Nem véletlenül az év csúcspontja az évtervező füzet kitöltése, amikor is lezárom az aktuális évet és kijelölöm a következő főbb mérföldköveit. Teszem ezt évek óta, a legnagyobb megelégedésemre. A kis füzeteken kívül a másik fontos tulajdonom a határidőnaplóm, amit ugyan egészen alternatív módon használok, de ebben vannak lebontva a nagy célok sok kicsire, segítségével adok keretet a mindennapoknak.
Mi ebben a különleges? Mindenkinek, vagy legalábbis a nagy többségnek vannak vágyai- mondhatnátok. De a vágyak és célok ugyan rokonok, mégsem teljesen azonosak.
19. Az emlékek ragaszkodásáról
A legváratlanabb szituációkban tudnak előbukkanni az agyam leghátsó „lomiszobájából” a közel-és régmúlt emlékei.
Még furcsább tulajdonságuk, hogy néha elő se jönnek, de a tudatalattiban munkálkodnak buzgón. Így történt meg például az, hogy fogalmam sem volt, miért vágyok annyira egy újabb hortenziabokorra? Tavaly vettem már egyet, meg is maradt szépen, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és anyák napjára egy szerencsétlen, félholt példány megmentését kértem a fiúktól. Ott hevert a Praktiker előterében, két virágja és pár levele már egészen kókadt volt. Hazahoztuk és két hét alatt annyira megerősödött, hogy ma bátorkodtam kiültetni a kertbe. Fejben régóta megterveztem a helyét, de csak ma állt össze a kép, miért is kellett ezt a kis növényt megmenteni?
18. A tömegkommunikációs világnap alkalmából
Ritka az, amikor a heti témámhoz közvetítőt kapok, és a gondolataim nem a saját szavaimmal szólnak hozzátok, mégis belőlem. A héten kis híján belefulladva a tömegtájékoztatás híreibe, mocskába és tekervényeibe olyan üdítő gondolatok jutottak el hozzám, amelyre pohár vízként volt szüksége a lelkemnek.
Mostanság, amikor magyarnak (de mondhatnám, hogy osztráknak, franciának…) vagy európainak lenni vezetőinkre nézvén nem túl nagy büszkeség, dupla öröm volt átélni, hogy van egy közösség, melynek vezetője példakép lehet mindannyiunk számára. E hétre Ferenc pápa szavait hoztam el nektek. Azt gondolom, felekezettől, világnézettől függetlenül fontos gondolatokat oszt meg üzenetében. Olvassuk, okuljunk, menjünk és lássunk együtt!
17. A hasonlóság és különbözőség csodájáról
Reggel óta Bródy: Mindannyian mások vagyunk száma jár a fejemben. Nem véletlen, egy csodaszép anyák napi meglepetés része volt a video, amit kisiskolás gyerekeink készítettek nekünk ezzel a dallal a főszerepben. Megható volt és érdekes is: a héten nagyon sokszor járta a fejemben és volt beszédtéma köztünk ez a hasonlóság-különbség ügy.
16. Az idei tavaszról és az új reményről
A héten Föld Napja volt, az egyik legkedvesebb ünnepem. Ünnepelem, hogy ilyen csuda világban élhetek, döntéseimmel hozzájárulhatok, legyen jobb hely ez a kis kedves, esendő bolygó.
Nem gondolom azt, hogy olyan sokat tudnék tenni egy esetleges klímakatasztrófa ellen. Sőt valószínűleg most botránkoztatok meg sokakat: szerintem nem lesz klímakatasztrófa, vagy ha mégis bekövetkezne, nem az embernek lesz köszönhető, akármilyen kártékony kis állatok is vagyunk.
Részemről annyit: ha már ide születtem, akkor itt a Földön, Magyarországon, Vas megyében, helyben kell tennem a legjobbat, ami épp tőlem telik. Bébi léptekkel haladok előre a környezettudatosság sűrűjében, mindig csak annyira, hogy épp egy picikét legyen kényelmetlen, de betartható az adott vállalásom.
15. A kétkezi tevékenységről és a hasznosság öröméről
Szoktatok gyerekkorotokban segíteni a szüleiteknek? Volt esetleg apukátoknak, nagypapátoknak műhelye? Szerettétek a technikaórákat? Amikor ti jártatok általános iskolába, mi mindent csináltatok ezeken az alkotós alkalmakon? A tanárotok szerette a tantárgyát vagy gépiesen nyomta le az órákat?
Nekem meggyőződésem, hogy ezek az első találkozások a munkával, a semmiből valamit alkotással életre szóló élmények. Aki találkozott valaha egy lelkes ezermesterrel, egy jó pedagógussal, biztosan nagyobb bátorsággal áll neki kisebb kétkezi feladatoknak felnőttként.
Várj, míg felkel majd a nap! – Búcsú Törőcsik Maritól
Ma nem kelt fel a nap, hiába vártuk. Elsötétült a Hegyalja, ikon nélkül maradtunk. Elment itthonról haza, ahová talán már régóta készült Velem és a szívünk díszpolgára.
14. A Költészet napjáról
Elhoztam nektek ez alkalomból egyik kedvenc tavaszi versemet. Mint a legtöbb választás, ez is nehéz volt, de végre is idén tavasszal úgy érzem, reményre van a legnagyobb szükségünk. A vers élni segít.
Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez
Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,
és közben milyen nagyra nőttetek!
hüvelyknyire!… Kilombosodtatok
és ezer könnyű és friss fodrotok
halványzöld lángként repdesi körül
a gallyakat és táncol és örül.