32. A közösség erejéről

Fekszem a nyugágyban, éjjel van. Kémlelem az eget, hullócsillagokat várok. Úszom a levendulaillatban, a kis virágoskertben is van pár tő, de a csuklómon a pannonhalmi szerzetesek illóolaja ontja az illatot. Az égbolt végtelenjét nézve még feltűnőbb, önmagunkban milyen kis porszemek vagyunk.


A mai napot Pannonhalmán töltöttük. Végre, több, mint 20 év után újra bejárhattam a látogatóknak megnyitott részt, és hálás vagyok, hogy a látnivalók mellett ismét többet kaptam, mint amire a jegyem szólt.

Tovább…

30. A korán ébredés hasznosságáról

Gyerekkoromban hajnali hatkor kellett kelnem iskolaidőben, de nyaranként sem volt nálunk divatban a lustálkodás. Ha hétkor, legkésőbb fél nyolckor nem voltam a reggelizőasztalnál, aggódva tette nagyanyám a homlokomra a kezét, és ha nem érezte melegnek, simán kitessékelt a párnák közül.

Sosem voltam nagy partiarc, talán összesen 6-7 alkalommal esett meg velem, hogy pirkadatkor értem haza. Az első 1-2 alkalomra emlékszem, izgalmas, fárasztó és egyben szürreális élmény volt az éjszakai lármából hazasétálni az egyre világosodó ég alatt. Még furcsább volt aludni térni, majd a húsleves-illatra felébredni délben. Nem ittam egy korty alkoholt sem, de a furcsa, új fáradtságtól voltam kótyagos napokig. Aztán persze a főiskola, majd a rendezvényszervezős évek jól megedzettek, jó tréning volt a kisgyerekes évekre.

Akkortájt, a másfél-kétórás alvásblokkok idején fogadkoztam is erősen, hogy ha megtehetem, sose kelek hatkor többé. Aha.

Tovább…

29. A vágyakról és lehetőségekről

Summer

Izgalmas, igazi nyári hét volt ez és váratlanul aktívra sikeredett a vége. Ez nagy szerencse, mert a lelki történéseket én igazán csak mozgás közben tudom feldolgozni magamban, és mostanság van feldolgozni való bőven.

Az utóbbi időben robotpilótába kapcsolva üzemeltem a mindennapokban, és ez hatással volt a hangulatomra is. Ugyan alapvetően optimista és reményteli vagyok, de amikor a lejjebb tekerem az érzés-érzékelés gombot, nem mindig tudok figyelni azokra a külső körülményekre, amelyek megtámogatják a pozitivizmust, többek között a kiegyensúlyozott táplálkozás, a friss levegő, a mozgás és a tevékeny, szabad alkotás maradt el leginkább a sorból.

Tovább…

27. A foci mágikus erejéről

Nem vagyok vérkomoly futball-rajongó, mi több, nem is értek a focihoz, de kétévente a nagy tornák idején engem is elkap a fociláz. Ha épp időm van, megnézem a meccseket, tippelek jó kis céges vagy baráti tippjátékban, elolvasom a csapatokról szóló híreket, és persze szurkolok.

Mióta az eszemet tudom, a mieink mellett mindig is az olaszoknak szurkoltam. Azt a fajta érzelmes focit talán csak az argentínok, uruguayiak tudják játszani rajtuk kívül, ami annyira tetszik nekem. Sokkal több technikánál, állóképességnél, tehetségnél, a szívüket-lelküket beleteszik a játékba.

Tovább…

25. Arról, hogy nekem mi jelenti igazán a nyarat

Kőszeg

Nyár, ha végre megnyitom a várszínházi szezont az első előadás előtt egy rozéfröccsel a várfalon. Itt a kisvárosban, ahol nincs mozi, rendes színház, nagy becsben tartjuk a mindig kiváló előadásokat szervező várszínházi csapatot. Az egyik legjobb érzés készülődni, jegyet átvenni, és ismerősökkel-turistákkal együtt egy-egy estére fővárosinak érezni magunkat a kulturális lehetőségek tekintetében. Szabadság.

Tovább…

24. Arról, milyen jó a réginek új életet adni

Ajtó

Kaptunk a házzal 8 darab szép fenyőajtót tíz éve. Beltéri, igazi fa és teljesen funkcionális mind, ennek ellenére az első perctől utáljuk őket. Az amúgy tökéletes ajtókat ugyanis egy lehetetlen sötét mustárszínű valamivel kente le az előző tulaj.

10 éve tör elő belőlem változó intenzitással az utálat, fejben már a szivárvány minden színére lekentem őket, de persze nem történt semmi konkrét lépés az ügyben. Aztán egy nap a festékbolt felé vettem az irányt, vettem egy tégely festékmarót, pár tégely festéket, csiszolópapírt és abban az átkozott-boldog percben eldőlt a szabadidőm jelentős részének sorsa.

Tovább…

23. Az útkeresésről

Ahogy megyünk egyre beljebb a nyárba, a szabadságba, úgy ébredezik az útravaló kedvem is. Tökéletesen hozzáidomultam ugyan a kanapénkhoz, most is itt talált a délután, de a térkép már többet van nyitva bármelyik oldalnál a böngészőmben. Hív az erdő, a hegy és a tenger, de leginkább az utak végtelenje.

Van, aki ébredés után kezdi a napját a meditációval, aztán olyan is akad, aki két perc alatt üresbe tudja kapcsolni az elméjét bármikor napközben, no és vannak, akik az elalvás előtti meditációra esküsznek. Én meg a sokadik fajta vagyok, aki útközben tud csak kikapcsolni.

Tovább…