A héten egy egészen fantasztikus kommunikációs tréningen voltam. Mondhatná az, aki ismer, hogy én tudok és szeretek beszélni, miért van szükségem effélékre?
Nos, tartozom egy vallomással, s mindjárt kettő lesz belőle: szerintem nem tudok, és ha jobban magamba nézek, nem is szeretek túlzottan beszélni. Harmadik indokom pedig megingathatatlan: szerintem nincs a földön olyan ember, akire ne férne rá az ismétlés és némi újdonság megtanulása. Tehát akármilyen tanfolyam, workshop, ismeretterjesztő előadás legyen is az, én örömmel veszek részt, ha módomban áll. Sokkal kevesebben, mint szeretnék, hol a rendelkezésre álló előzetes tudás, hol a véges anyagiak, de legtöbbször a drága idő korlátozzák tanulmányi vágyaimat.
Azt már többször említettem, mennyire szeretem drága anyanyelvünket. A magyar nyelv óriási szókincse (pont a tréningen néztünk rá, közel 600 000 szó a tájszavakkal, régies alakokkal együtt!) egy feneketlen kút, hosszú évekig-évtizedekig kutathatnánk az újabb és újabb (vagyis régi és még régebbi, ritka és annál is ritkább) magyar szavakat. A magyar egy beszédes nyelv szerintem. Gondoljunk csak arra, milyen szépen fejezik ki a járás tempóját vagy a járó ember lelkiállapotát a mendegél, bandukol, üget, lépdel, menetel, lohol… szavak. A mi nyelvünk meglehetősen trükkös lehet a külföldieknek, nemcsak a nyelvtan, de a többjelentésű szavak miatt is. Nekem a személyes kedvenceim a témában: fog, legelőre, csípő, él, nyugta. De hosszan tudnám még sorolni a társaikat, melyek miatt a feketeöves magyarul tanuló is izzadna buzgón.
Aztán bizonyára mindenkinek vannak olyan szavai, melyek a hangzásuk miatt kedvesek. Nekem toplistás a derűs, nefelejcs, csipkebogyó, parafadugó, hallgatag, de például a hullámforrasztó is beleférne az első 100-ba 😊 Társaik azok, melyek jelentése emeli a kedvencek közé, ilyen nálam az anyaföld, lelkiismeret, szeretet, csend, bölcső szavak.
Túl alakon és jelentésen, a szavainkkal varázsolni is tudunk. A kimondott vagy épp leírt szó ugyanakkor fegyver, amit rendkívül jól használnak és kihasználnak különféle érdekcsoportok, kereskedők, politikusok. Én döbbenten figyelem, ahogy évről évre egyszerűsödnek szlogenek, az egy mondatosról a kétszavasra, majd az egyszavasra, aztán pedig már a szavak elkopnak és csak a jelek maradnak. Én nagyon veszélyesnek tartok minden olyan mozgalmat, ami egy adott szimbólumot használ fő üzenetnek, főleg ha ezt az akár ártatlan szimbólumot túlhasználja. Nekem a szövegben szegény üzenet „nem jön át”. Azt pedig különösen nem szeretem, ha egy szimbólumot egy eszme vagy ügy kisajátít, és onnantól az alapvető üzenete önmagában szinte megszűnik létezni.
Szerencsére a szavak nemcsak ártani, gyógyítani is képesek. Talán mindegyikőtök hallott a szobanövényekkel végzett kísérletről, amikor két teljesen ugyanolyan növényt vettek, ugyanúgy gondozták őket. A különbség annyi volt „csak”, hogy az egyikhez csak szép szavakkal fordultak, a másikat pedig szidalmazták. 30 nap után már látható volt, ahogy az utóbbi növény sorvadásnak indul, míg a másik virul. Nos, mi emberek is pont így működünk, és a negatív szavak (és gondolatok-ha rágondoltál, megteremtetted, tudod minimum Weöres óta) rombolnak, a pozitívak építenek minket és a körülöttünk élőket. Szerintem Teréz Anyától kaphatjuk a legszebb gondolatokat a témában, ajánlom olvasásra. A tanfolyam például rávilágított arra, milyen könnyen használunk negatív szavakat és kifejezéseket a beszédünkben, és ráadásul szinte ösztönösen. Sokat kell dolgoznom nekem is azon, hogy ez megváltozzon, és a maradék negatív belső és külső beszéd is pozitívba forduljon.
Az előző héten a szavakról tartott egy általam nagyra tartott szakember is, Dr. Görög Mihály egyetemi tanár. Az MTA doktora a 70. születésnapja alkalmából tartott díszelőadást A szó veszélyes fegyver címmel, melyet ajánlok megtekintésre. Nem idézek hosszan az előadásból, de a számomra legérdekesebb az a rész volt, amikor arról beszélt, hogy a mémek szavak által terjednek, akkor is, ha maga a mém nem tartalmaz szavakat, illetve hogy a hamis mémek is ugyanúgy terjednek, mint az igazak. A valóságtartalom ugyanis gyakorlatilag nincs befolyással a terjedésre. A mémek viszont azért jelentősek, mert ezek segítségével alakul a korszellem- azaz gondolkodásunk, törekvéseink és értékítéleteink iránya, amely bizony befolyásolható. Tehát ezekkel a mémekkel vagy szavakkal sorsokat alakíthatunk, nemcsak emberek, de akár tömegek tekintetében. Akár kulturális diktatúra is megvalósítható a szavakkal, és Tanár Úr szavaival mintha az augsburgi béke szavai megfordulni látszanak: nem lesz érvényes többé az „Akié a föld, azé a vallás”, hanem sokkal érvényesebbnek látszik mára a fordítottja, azaz „Akié a vallás, azé a föld” vagy szabadabb fordításban: aki uralja a kommunikációs teret, azé a hatalom.
Ennek jeleit láthattuk már az elmúlt években, amint a tömegkommunikációt valóban uraló platformok tulajdonosai akár országok sorsába is beleszólhattak, ismeretleneket emelhettek világhírűvé, vagy az USA elnöként némították el gombnyomásra. És ez csak a jéghegy csúcsa, amit mi, egyszerű emberek is megismerhettünk. De van jó hírem is: az uralom addig uralom, amíg van bólogató alattvaló. Ha egyre több kételkedő és kérdező ember lesz, akinek ráadásul belső értékítélete jelez, amikor valami disznóságot szimatol, ezeknek a hatalmaknak remélem tiszavirág-életű lesz a tündöklése. Szophoklész szavai valóban örökérvényűek, ezt mantrázom magamban reménykeltőként: „Bölcs belátás többet ér minden más adománynál.” Ha pedig kint nagy a köd, a legjobb, ha befelé figyelünk, és magunktól kérdezünk először. De kedvesen ám! 😊
