44. Arról hogy mindig vágyni és néha tervezni is érdemes
A héten egy egészen remek képzésen voltam, ahol egy kolléga mondta az alábbi mondatot: „Ne nevezd álomnak, hívd egy tervnek”. Belül csak bólogattam, hiszen nagyon közel áll hozzám is ez a szemlélet. Vagy mégsem?
Addig, amíg csak álmodoztam valamiről, legyen az egy túra a Baltikumba vagy egy új konyha, vagy akár a régóta vágyott zarándoklat, nyilván nagyon messze voltam mindegyiktől. Ám amint megérett a helyzet, és leginkább én magam az adott kihívásra, terv született belőle. Vagy a klasszikus kockás papíron, vagy egy excelben vagy akár csak a gondolataimban- amint elkezdtem rájuk konkrét, feladatra lebontható cselekvéssorozatként gondolni, rögvest közelebb kerültem a megvalósuláshoz.
A hozzám közel állók ismernek arról igazán, hogy én mennyire szeretek tervezni, Mindig vannak új ötleteim, imádom felkutatni a lehetőségeket, mint-hogyan-honnan lehet beszerezni, elintézni, megoldani. Tényleg nem tudok visszaidézni olyan napot az életemben, amikor valamit ne akartam volna. Van egy gyakorlatilag végtelen listám, és nagyon remélem, hogy mind több tétel kerül le és fel is ezen a lajstromon. Szerencsés esetben nemcsak utólag, közben-közben is tudok elégedett lenni, de bizonyosan nem szeretnék vágymentesen élni.
