Heti elmélkedő

35. Arról, hogy miért hasznos néha a komfortzónánkból kilépni

vándor

A zarándoklat lelki hatásairól még nem vagyok kész írni. Előzetesként annyit azért elárulok, hogy a négy nap alatt sem szent, sem megvilágosodott nem lettem, habár nagyon sok kérdésemre (és előzetesen egyáltalán fel sem tett kérdésemre is) választ kaptam és formálódtam. Voltak bőven hegyek és völgyek, mind terepen, mind érzelmileg, de mindenképp pozitív az élmény és amint rendbejön a bokám, indulnék is újra útnak.

Most arról elmélkedek, hogy mi mindent tanított nekem ez a nem is igazán nomád, de a megszokott körülményektől mégis eltérő pár nap a mindennapok vitele szempontjából?

Tovább…

34. Arról, hogy az álmok néha valóra válnak

Pár hete itt is leírtam, idén nyárra mi volt a legnagyobb vágyam. Akkor még valóban nem mutatta semmi, hogy valóra válhat és idén végre zarándok lehetek. De valóban igaz lehet: ha teljes szívből szeretnél valamit és abból másnak sem származik kára, akkor az égiek melléd állnak.

Szombat délután megérkeztünk Mariazellbe egy csuda csoporttal Kőszegről. Az élmény még nagyon friss. Később biztosan írni fogok még az út részleteiről, hatásáról, most csak elmesélem, hogyan kerültem a zarándoklatra és mit vittem az útra a lelkemben?

Tovább…

33. Az álmok jelentőségéről

Ti szoktatok emlékezni az álmaitokra? Ha nem, nem jelenti azt, hogy nincsenek. Kutatások szerint egy nyolcórás alvás során 4-6 alkalommal álmodunk. Ilyenkor rendszereződik agyunkban az előző nap szerzett sok-sok információ, nem hiába szokták mestereim mondani, hogy a legfontosabb a vizsga előtti éjszaka. Még ha nem éreznénk is, akkor alusszuk okosra magunkat.

Az utóbbi időben annyi minden történt, jó és rossz egyaránt, hogy álmaimban is ez a ködös összevisszaság jelentkezett, nehezen lehetett kihámozni reggelre valami értelmeset belőlük.

Tovább…

32. A közösség erejéről

Fekszem a nyugágyban, éjjel van. Kémlelem az eget, hullócsillagokat várok. Úszom a levendulaillatban, a kis virágoskertben is van pár tő, de a csuklómon a pannonhalmi szerzetesek illóolaja ontja az illatot. Az égbolt végtelenjét nézve még feltűnőbb, önmagunkban milyen kis porszemek vagyunk.


A mai napot Pannonhalmán töltöttük. Végre, több, mint 20 év után újra bejárhattam a látogatóknak megnyitott részt, és hálás vagyok, hogy a látnivalók mellett ismét többet kaptam, mint amire a jegyem szólt.

Tovább…

30. A korán ébredés hasznosságáról

Gyerekkoromban hajnali hatkor kellett kelnem iskolaidőben, de nyaranként sem volt nálunk divatban a lustálkodás. Ha hétkor, legkésőbb fél nyolckor nem voltam a reggelizőasztalnál, aggódva tette nagyanyám a homlokomra a kezét, és ha nem érezte melegnek, simán kitessékelt a párnák közül.

Sosem voltam nagy partiarc, talán összesen 6-7 alkalommal esett meg velem, hogy pirkadatkor értem haza. Az első 1-2 alkalomra emlékszem, izgalmas, fárasztó és egyben szürreális élmény volt az éjszakai lármából hazasétálni az egyre világosodó ég alatt. Még furcsább volt aludni térni, majd a húsleves-illatra felébredni délben. Nem ittam egy korty alkoholt sem, de a furcsa, új fáradtságtól voltam kótyagos napokig. Aztán persze a főiskola, majd a rendezvényszervezős évek jól megedzettek, jó tréning volt a kisgyerekes évekre.

Akkortájt, a másfél-kétórás alvásblokkok idején fogadkoztam is erősen, hogy ha megtehetem, sose kelek hatkor többé. Aha.

Tovább…

29. A vágyakról és lehetőségekről

Summer

Izgalmas, igazi nyári hét volt ez és váratlanul aktívra sikeredett a vége. Ez nagy szerencse, mert a lelki történéseket én igazán csak mozgás közben tudom feldolgozni magamban, és mostanság van feldolgozni való bőven.

Az utóbbi időben robotpilótába kapcsolva üzemeltem a mindennapokban, és ez hatással volt a hangulatomra is. Ugyan alapvetően optimista és reményteli vagyok, de amikor a lejjebb tekerem az érzés-érzékelés gombot, nem mindig tudok figyelni azokra a külső körülményekre, amelyek megtámogatják a pozitivizmust, többek között a kiegyensúlyozott táplálkozás, a friss levegő, a mozgás és a tevékeny, szabad alkotás maradt el leginkább a sorból.

Tovább…

27. A foci mágikus erejéről

Nem vagyok vérkomoly futball-rajongó, mi több, nem is értek a focihoz, de kétévente a nagy tornák idején engem is elkap a fociláz. Ha épp időm van, megnézem a meccseket, tippelek jó kis céges vagy baráti tippjátékban, elolvasom a csapatokról szóló híreket, és persze szurkolok.

Mióta az eszemet tudom, a mieink mellett mindig is az olaszoknak szurkoltam. Azt a fajta érzelmes focit talán csak az argentínok, uruguayiak tudják játszani rajtuk kívül, ami annyira tetszik nekem. Sokkal több technikánál, állóképességnél, tehetségnél, a szívüket-lelküket beleteszik a játékba.

Tovább…