Heti elmélkedő

47. A várakozás öröméről

Adventi koszorú

Amióta az eszemet tudom, a kedvenc ünnepem a karácsony. Gyerekkoromban is szerettem, nyilván egy darabig az ajándékok miatt, de aztán az évek során átvette az örömet valami sokkal fontosabb. A várakozás izgalma, öröme, az egyszeri és megismételhetetlen ünnepi érzés.

Minden karácsony alapjaiban más és más, tényleg nincs két egyforma ünnep, de nem azért, mert évente lecserélnénk a dekorációt vagy a családtagokat 😊 Nálunk még a karácsonyfa is ugyanaz (a földlabdás) évről-évre, és a körítés is ritkán változik. Egy ideje figyelem magunkat, és rájöttem, hogy a készülődés hetei határozzák meg az ünnepet. Ha vesszük a fáradságot, és nemcsak a dekorációt tesszük ki a ház különböző pontjaira, de a testünket-lelkünket is igyekszünk ünnepire hangolni, akkor egészen más, meghittebb karácsonyban lehet részünk.

Tovább…

46. A szavak varázslatos életéről

őszi köd

A héten egy egészen fantasztikus kommunikációs tréningen voltam. Mondhatná az, aki ismer, hogy én tudok és szeretek beszélni, miért van szükségem effélékre?

Nos, tartozom egy vallomással, s mindjárt kettő lesz belőle: szerintem nem tudok, és ha jobban magamba nézek, nem is szeretek túlzottan beszélni. Harmadik indokom pedig megingathatatlan: szerintem nincs a földön olyan ember, akire ne férne rá az ismétlés és némi újdonság megtanulása. Tehát akármilyen tanfolyam, workshop, ismeretterjesztő előadás legyen is az, én örömmel veszek részt, ha módomban áll. Sokkal kevesebben, mint szeretnék, hol a rendelkezésre álló előzetes tudás, hol a véges anyagiak, de legtöbbször a drága idő korlátozzák tanulmányi vágyaimat.

Tovább…

45. Arról, hogy a fény fontosabb, mint hinnénk

Márton-nap

Arról már írtam az év elején, mennyire fontos a jó illat és a pihenés számomra, de van itt még valami, ami néha a kávénál is jobban segít feltöltődni. Most, hogy a nappalok egyre csak rövidülnek, és a dolgozó ember számára jön az a 4-5 hónap, amikor természetes fényt csak elvétve lát, úgy érzem, fontos szólni a fény fontosságáról.

Az őszi-téli időszak, különösen a november és a január a két legkevésbé kedvelt hónap Európában. Az időjárás is a legmostohább arcát mutatja, de talán nem is a hideg visel meg minket, hanem a természetes fény és az igazi közösség hiánya.

Tovább…

44. Arról hogy mindig vágyni és néha tervezni is érdemes

Trakai

A héten egy egészen remek képzésen voltam, ahol egy kolléga mondta az alábbi mondatot: „Ne nevezd álomnak, hívd egy tervnek”. Belül csak bólogattam, hiszen nagyon közel áll hozzám is ez a szemlélet. Vagy mégsem?

Addig, amíg csak álmodoztam valamiről, legyen az egy túra a Baltikumba vagy egy új konyha, vagy akár a régóta vágyott zarándoklat, nyilván nagyon messze voltam mindegyiktől. Ám amint megérett a helyzet, és leginkább én magam az adott kihívásra, terv született belőle. Vagy a klasszikus kockás papíron, vagy egy excelben vagy akár csak a gondolataimban- amint elkezdtem rájuk konkrét, feladatra lebontható cselekvéssorozatként gondolni, rögvest közelebb kerültem a megvalósuláshoz.

A hozzám közel állók ismernek arról igazán, hogy én mennyire szeretek tervezni, Mindig vannak új ötleteim, imádom felkutatni a lehetőségeket, mint-hogyan-honnan lehet beszerezni, elintézni, megoldani. Tényleg nem tudok visszaidézni olyan napot az életemben, amikor valamit ne akartam volna. Van egy gyakorlatilag végtelen listám, és nagyon remélem, hogy mind több tétel kerül le és fel is ezen a lajstromon. Szerencsés esetben nemcsak utólag, közben-közben is tudok elégedett lenni, de bizonyosan nem szeretnék vágymentesen élni.

Tovább…

43. Arról, hogy én valójában egy filodendron vagyok

Figyelem a virágaimat. Ez egészen gyakran elő szokott velem fordulni, de most, az egyelőre napos és magányos reggelemben más hangsúlyt kapnak a megszokott dolgok. Ilyenkor lassabb, nyugalmasabb minden, és a csendes, álmos lakásban a virágok még élénkebbnek tűnnek.

Tegnap a nagy könnyezőpálmámat meg kellett zabolázni, a nyáron kinőtte az asztalát és a levelei olyan szögben nőttek, hogy olyat szinte nem is ismer a geometria. Műtétre írtam elő, szétválasztottam a gyökereket, a szár egy részét pedig feldaraboltam szaporításra. Izgalmas hetek következnek. A szakirodalom szerint könnyű gyökereztetni a növényt, meglátjuk, mekkora szerencsém lesz- még ilyet se próbáltam eddig. Nem is annyira a levágott részek miatt aggódom, azokat félig elgyászoltam a trancsírozásnál, hanem a megmaradt kis anyanövényért.

Tovább…

40. A boldog varázsnapokról

Colmar

Vannak azok a napok, amikor olyan könnyű minden. Amikor nincsenek akadályok, lemondásból is csak annyi, ami még a szívből jön. Amikor nem kell erőlködni, küzdeni és könnyű a jelenben lenni, mert nincs semmi, amitől elvágynánk onnan. Mindenkinek máskor és más ütemben érkeznek ezek a könnyed napok. Nekem újabban a vasárnapjaim azok, amikor elérem ezt a kegyelmi állapotot.

Tovább…

38. Arról, ami hozzánk tartozik vagy mégsem

Nagyon szeretem azokat a napokat, amikor sorozatban történnek olyan epizódok, találnak meg érzések vagy mondatok, amelyek mind egy irányba mutatnak. Ezen a héten egy szép sorozatot hozott össze a véletlen- mondhatnám, ha hinnék a véletlenben.

Egyik este egy ismerősöm osztott meg egy kedves videót. Nem egyedi alkalom volt ez tőle, csak annyiban, hogy ezúttal én is be tudtam kapcsolódni. Elhangzott benne egy mondat, ami valahogy így szólt: ami hozzád tartozik, az a tiéd, ha elveszítenéd is visszakerül hozzád, ami pedig nem, ahhoz hiába ragaszkodsz. Csuda mondat volt, szinte a saját gondolataimat hallottam más által kimondva. Kegyelmi állapot (lenne) elérni ezt a vágyakozás és várakozás nélküli figyelést, mit is tartogatnak a soron következő napok, hónapok, évek?

Tovább…

36. A rendről és rendetlenségről és egy dalról

Livi vagyok, rendmániás. Azt hiszem, abban a bizonyos csoportban  így kell kezdeni a közös munkát. Ám ha még azt is elárulom, hogy krónikus rendetlen vagyok, valószínűleg összezavarok vele sokakat. Ugyan nagyon erősen vágyom a rendet, általában teszek is érte, de ha a lelkemben épp a tornádó alkot, akkor kívül is átveszi az uralmat az őskáosz, szerencsére ideiglenesen. Ez a nyár tipikus példája volt annak, hogy a külvilág leképezte a benti állapotot, és visszafelé is működött- és a káoszspirálban már nem tudtam eldönteni, hogy a háztartás vagy én vagyok szétesettebb.

Tovább…